A gasztrobloggerek szerepe a fenntarthatóságban

Sokkal fenntarthatóbb, ha magunknak főzünk, mintha készételeket vásárolnánk. (S talán még ennél is fenntarthatóbb a menza, ahol sok adag étel készül, kedvezőbb erőforrás-felhasználással, mintha azt a sok adagot egyesével főzné meg mindenki a saját konyhájában, avagy szinglik, mars az üzemi konyhára! Persze, csak viccelek, annál is inkább, mert az enyém is egyszemélyes háztartás (vagyis nem egészen, de a kutya csak tápot eszik, a házikosztot kihányja. De nem azért, mert rosszul főznék. Tényleg!))

 Szóval én azért szeretem a gasztrobloggereket, mert általában hozzám hasonlóan városban élő emberekről van szó, akik nem feltétlenül főállású szakácsok (bár vannak olyan konyhai eszközeik, és időnként használnak olyan hozzávalókat, ami nekem úri huncutság kategória). Tehát van egy 8+ órás munkájuk, nem maguk termelik az alapanyagaikat, – vagyis nagyjából abból főznek, amit a boltban találnak, – és általában könnyen, gyorsan elkészíthető ételeket tálalnak. Reflektálnak a szezonális gyümölcsökre-zöldségekre, ami azért is fontos, mert ha azokat a hozzávalókat használjuk, ami a közelünkben éppen terem, akkor spórolunk a szállítás energiáján, és azt is jelenti, hogy hazai termelőket támogattunk a vásárlással (a hazai gazdaságot élénkítettük – ÉS egy hazai termelőnek szereztük meg azt az örömet, hogy a munkáját elismeri a piac, ami meg a boldogság egyik lépcsőfoka*).

 Sok szakember elmondja azt is, hogy egészségesebb az étkezés, ha rákészülünk (ahogy nekiállunk főzni, az illatok, kóstolások hatására elkezdenek termelődni az emésztőenzimeink) talán kicsit ki is kapcsol, megnyugtat a tevékenység, és létrehozni valamit, kreatívnak lenni az meg pláne egy örömforrás. 

 Az otthon készített étel általában kevesebb szintetikus hulladékkal is jár – ugyanúgy, ahogy a csemegepultban vásárolt felvágott az előrecsomagolthoz képest; s a csemegepult másik nagy előnye, hogy lehet két jó szót váltani az eladóval, ÉS előfordulhat, hogy megkóstolhatunk valamit, amit még nem ismerünk, de izgalmasnak néz ki.

 Szóval az otthoni főzés szuper dolog, a gasztrobloggerek pedig szuperek, mert kedvet csinálnak ehhez. (Azok a képek…) S ebből is látszik, hogy a fenntarthatóság nem a lemondásokról szól, éppen ellenkezőleg…!

 

*Richard Layard modellje a boldogság tényezői között említi az értelmes munkát. Az az elsődleges, hogy az egyén értelmesnek érezze, amit csinál, de én azt gondolom, hogy ha valaki azt a visszajelzést kapja a munkájáról, hogy az piacképes, az is az “értelmesség” egy megerősítése lehet. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.