Vizet otthonról

A kép forrása: http://bit.ly/1iPedxx Reni bloggerina remek posztot írt arról, hogy az ő mindennapjaiban hogyan jelenik meg a fenntarthatóság, a környezettudatosság. Ezúton is köszönöm neki, hogy engem is belinkelt, illetve mindig szuperjó érzés olyan emberekkel/ cikkekkel találkozni, akik felismerik, hogy tulajdonképpen a komfortzónájukon belül is tudnak fenntarthatóak lenni, illetve egy-egy környezetbarát tevékenység nagyon hamar bele tud simulni az életükbe, és nem jelent fennakadást.

 Reni listájában szerepel a vízszűrő kancsó, amiről eszembe jutott, hogy akartam már korábban erről a víz témáról írni. Nekem nincs kancsóm, úgyhogy ebben a kérdésben nem tudok se pro se kontra megszólalni; az is igaz, hogy itt vidéken simán iható a csapvíz. A kánikulában gyakran egész poharakkal ittam egyhajtásra, különösen, ha arra készültem, hogy kimenjek a szabadba; eddig még nem kaptam vesekövet, pedig azért a poharakon látszik egy s más… Node, a lényeg, hogy több helyen is olvastam arról a kezdeményezésről, hogy otthonról vigyük magunkkal a vizet, ne vásároljunk PET palackos vizeket/ üdítőket. Például Jack Johnson is megemlítette a 10 műanyag-mentesítő tippje között. (Az ötletek között egyébként az ebéd tekintetében is szerepel, hogy az otthonról vitt mindig kevésbé terheli a környezetet, mint az, amit máshol, elvitelre vásárolunk. Ugyancsak tatabányai példa, hogy sok étkezdében más simán elfogadják a vevő saját ételdobozát.)

 Az ilyen kezdeményezéseknek szerintem mindig tud lökést adni a dizájn – szokták mondani, hogy rosszevő gyerekeknek mintás tányér, vicces szalvéta jobb étvágyat csinálhat, de szerintem ugyanúgy működik a dolog felnőtteknél is. Ha azt látom, hogy a kolléganőnek milyen csinos kis ételdoboza van, talán én is kedvet kapok ahhoz, hogy otthonról hozzam magammal az ebédemet a saját csinos kis ételdobozomban, az elviteles fehér műanyagok helyett. Ja és hát japánban a bento-ebédek meg külön műfaj.

 Ételdobozok tekintetében most nincs forrásom, de vizet vinni ezekben a szuper üvegkulacsokban is lehet például, ha stílusosan akarunk fenntarthatóak lenni.

Vannak, akik morognak a dizájn mindenhatósága miatt – valószínűleg nincs az rendben, ha a külcsínt fontosabbnak értékeljük a belbecsnél. De a fenntarthatóságban van helye a dizájnnak is; a LOHAS fogyasztói csoport pedig éppen ilyen termékeket keres, nem utasítják el a szépet, az esztétikai élvezeteket, a környezetvédelem érdekében – nem ez a cél. A cél az, hogy megtalálják azokat a pontokat (termékeket, szolgáltatásokat), ahol összekapcsolódik a jövő megóvásáért érzett felelősség a jelen pillanatainak élvezetével. És ebben bizony sokat segíthet a dizájn. (És én még abban sem látok semmi rosszat, ha valakit különösebben nem érint meg a jövő generációk erőforrás-szükséglete, viszont megakad a szeme egy csinos kis üvegkulacson, szóval onnantól kezdve ő is otthonról viszi a vizet, divatból.)

A kulacsos kép forrása: http://bit.ly/1iPedxx

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.