Férfiak! – könyvajánló esős hétvégékre

 Múlt héten abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egy könyvtárba szervezett találkozóval megvárakoztattak – ott voltam tehát én, és ott voltak a könyvek, és olvasnivalót kellett keresnem. Egyébként úgy szoktam könyvtárba is menni, ahogy vásárolni; tudom, hogy mit szeretnék, meg is szoktam nézni előre, hogy bent van-e a könyv, és ha aztán mégsem találom, általában van még két-három másik cím a fejemben. Most viszont nem készültem, úgyhogy azért vettem le a polcról Toine Heijmans könyvét, mert olyan finnek nézett ki. (Mika Waltari A kínai cicája az egyik korai kedvenc olvasmányélményem volt, innen a nagy szimpátia.) Elolvastam a hátoldalán a leírást, aztán leültem vele, és olvastam jó negyedórát, míg megérkezett, akire vártam.

fenntartható kortárs irodalom Heijmans tengeren

 A tengeren szuper könyv, nekem egy kicsit Az öreg halász és a tenger utánérzés. Egy férfi vitorlázik több hónapos sabbaticalja után hazafelé, az út utolsó szakaszán a hétéves kislánya is elkíséri; küzd az elemekkel, és ezeken keresztül szimbolikusan önmagával is, a felnőttségével, a felelősségével férjként és családapaként. Nagyon izgalmas, nagyon markáns történet.  A fenti linken jó hosszan bele lehet olvasni, itt pedig a holland szerzővel készült interjú található. Az interjú egyébként azért is érdekes, mert pici világirodalmi morzsák is vannak benne – például, hogy Franciaországban “nem tekintik szépirodalomnak az illusztrált könyveket”. Ebben a könyvben nagyon-nagyon eltaláltak az illusztrációk, még ha tényleg kicsit szokatlan is “felnőtt” könyvben, és most A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora kivételével nem is jut eszembe másik, amiben találkoztam képekkel.

 A másik remek könyv, ami ugyancsak kortárs, és szintén egy férfi a főhőse, Fredrik Backmantól A férfi, akit Ovénak hívnak. Ove egy mogorva svéd nyugdíjas, akinek meghalt a felesége, és tulajdonképpen ő is csak arra vágyik, hogy befejezze az életét. Heijmans hőse a tengerre menekül, amikor besokall a lélekölő munkájától, Backman Ovéja azonban nem tud elbújni a lakótelep közössége elöl. Akarata ellenére ugyanis bevonódik a többi lakó életébe, vagy azért, mert a segítségét kérik, vagy azért, mert Ove érzi úgy, hogy rendet kell tennie köztük. Nagyon érdekes könyv, borzasztóan jó olvasni, egy szeretetteli, végtelenül humánus történet. És nagyon vicces. És helyenként megható. És emberi, na, ha egyetlen szóval kellene jellemezni, ez lenne az. (A szerzőnek van egyébként egy másik könyve is, de azt még nem láttam a könyvtárban.)

 Jó kortárs szerzőket olvasni, és különösen nagy öröm, amikor nem csak könnyedebb témákból lesznek bestsellerek. Szuper, amikor egy egész világ olvassa a Szürke ötven árnyalatát – ha nem a tartalma vagy az értékállósága (ez majd később kiderül), a globális ismertsége miatt mindenképpen a világirodalom fontos része az is. De ahogy a filmek közül, úgy a könyvek esetében is, nekem különösen kedvesek az európaiak, és ha valaki bizalmatlan a kevésbé ismert vagy reklámozott nevekkel szemben, bátran kezdje a kortárs szépirodalommal való ismerkedést valamelyikkel a fentiek közül. Illetve egyikkel a másik után.

Lábjegyzet: Az Y-generációról szóló konferencián, amin néhány hete voltam, Tari Annamária egy félmondattal kitért arra is, hogy Z-generáció miért nem olvas (annyit). Arról sok szó esett már, hogy az Y és Z generációkat a korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett mennyiségű inger éri, főleg az internet rohamos elterjedése miatt. Ehhez az újabb generációk többé-kevésbé alkalmazkodtak; a Z-generációsok egészen másképp tanulnak, egészen másfajta oktatásra lenne szükségük, mert máshogy dolgozzák fel az információkat: remekül multitaskingolnak – vagyis több dolgot csinálnak egyszerre. (Már az én generációm, az Y-ok is eltolódtak a gyakorlati tudásszerzés felé a megelőző korosztályok lexikális alapú tanulásához képest, vagyis nyomkodunk, szétszedünk, kipróbálunk mindent, s csak legvégső elkeseredésünkben olvassuk el a használati útmutatót.) Na és szóval Tari Annamária ezzel a nagyon egyszerű dologgal magyarázza, hogy jelenleg kevesebbet olvasnak a gyerekek: hogy olvasás közben nem lehet mást csinálni. (Egyébként Tari Annamária óriási arc, az egész előadása nagyon jó volt.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.