A kenyér

Ekkor:

 Ezer éve – de legalábbis két és fél hete – nem írtam új posztot. Telítődtem – időnként előfordul. De most ahelyett, hogy összeszorított foggal toltam volna tovább a mindennapokat, lemondtam néhány megbeszélt találkozót, és a blogot is pihentettem. 

 Úgy alakult, hogy elromlott az autónk is, így nem tudtunk hazacuccolni a hétvégékre az ebzettel – helyette a városban maradtunk. És elmaradtak a Nagy Hétvégi Bevásárlások is – vagyis inkább kis hétköznapi boltba járások lettek belőlük. Végre beugrottam abba a pékségbe, ami előtt minden reggel elmegyek, és ahonnan olyan illatok szállnak, hogy meg kell tőle őrülni – és megígértem magamnak, hogy soha többet nem megyek be. Elég magas az udvariatlanságra vonatkozó ingerküszöböm, simán meg tudom érteni, hogy még a kereskedelemben dolgozóknak is lehet pocsék napja, de itt kiakadtam – ráadásul a kenyerük is olyan volt, mint a modoruk. Azóta persze ugyanúgy elmegyek az üzlet előtt minden nap, de már nem érintenek meg az illatok – ez van, na, ha kenyérről van szó, nincs második esély.

 Viszont a másik pékségben elkezdtem szépen, szisztematikusan végigkóstolni a repertoárt. És ez az egyik legkellemesebb szabadidős tevékenység, amit csak el tudok képzelni magamnak. 

olasz kenyér fenntarthato.cafeblog.hu

 Nem tudom, pontosan, hogy mi ez a dolog a kenyérrel.
 Vannak emlékeim arról, hogy milyen jó étvággyal ette az anyukám gyerekkoromban a kukoricapelyhes fehér kenyerek csücskét – az valahogy az ő privilégiuma volt, mindig neki hagytuk. Aztán egyszercsak elkezdtünk szeletelt kenyereket venni – rohanó hétköznapok… avagy mennyivel egyszerűbb és gyorsabb abból szendvicseket csinálni reggelente – és azzal eltűntek a kenyércsücskök. Később átváltottunk a különböző “toast” kenyerekre – mennyivel egyszerűbb és gyorsabb abból pirítóst csinálni reggelente – ezek általában magvas és/vagy barna kenyerek, úgyhogy azt a benyomást keltik, hogy itt valami egészséges dologról van szó, pedig a legtöbb teli van nyomva tartósítószerrel.
Ha egymás mellé teszünk egy szelet rendes kenyeret és egy ilyen toast kenyér szeletet, zongorázni lehet a különbséget. Egészen más az állaga, az illata, és az íze is, persze.

És aztán elkezdtek divatba jönni a pékségek. És a helyben sütött pékáruk a szupermarketekben. Én meg kíváncsi vagyok, úgyhogy szeretek mindig valami újat megkóstolni. Persze vannak örök kedvencek, és vannak olyanok is, amikre rákattanok néhány hónapig, és aztán soha többet rájuk sem nézek.

 S amikor valami ilyen nagyon felkelti az érdeklődésemet, akkor általában az is elkezd izgatni, hogy én képes vagyok-e rá. Képes vagyok-e kenyeret sütni. Hosszú ideig azt hittem, hogy ez egy abszolút titokzatos dolog (tudják, a kovász… amit teliholdkor, harmatos fűben mezítláb táncolva kell feléleszteni, és aztán vagy harminc napig dédelgetni, mire használható lesz. Najó, talán kicsit eltúlzom a dolgot, és nem kell mezítláb lenni). Aztán a kezembe került egy gasztromagazin, amiben fűszeres bagettekről van szó – kovászról viszont említés sem esik. Azzal a recepttel kezdődött minden. 
 Az első kísérletezések persze nem sikerültek túl jól, de Gabi barátnőmet azért teljesen lenyűgöztem, amikor tavaly nyáron vacsira hívtam, és a gazpacho mellé saját sütésű bucit kínáltam neki. 
 Aztán kicsit kóboroltam a kelt tészták világában – kalácsból szuper vagyok, de a croissant-rejtélyt nem sikerült megfejtenem. (Még.) És persze mindig ott motoszkál a gondolataimban a kenyér… 

Azon kívül, hogy a kreativitás, a teremtés megélése totál női dolog, valószínűleg nálam az is játszik, hogy abszolút szellemi munkát végzek. Nagyon szeretem a szakmámat, és mostanra rájöttem, hogy mik az erősségeim, miben vagyok igazán jó. Legszívesebben minden kis- és középvállalkozással leülnék beszélgetni, akiknek belefutok az átgondolatlan kommunikációjába, mert szerintem a marketing egyáltalán nem bonyolult, ha az ember tudja, hogy mit kell átgondolnia, és szem előtt tartania. De – ha egy vállalkozás profitot is realizál a jól működő marketingjének köszönhetően, kvázi a marketing mégsem hoz létre semmi kézzel foghatót. Nem igazán. Nem közvetlenül. Az online marketing meg, amivel az esetek 98%-ban foglalkozom, különösen elvont dolog. Elég egy jól időzített napkitörés, kis elektromos vihar vagy egyszerű rövidzárlat a megfelelő szerveren, és az a munka, amivel az életem kb. 1/3-át töltöm, megsemmisül – s ha őszinték akarunk lenni, tulajdonképpen, nem is hiányozna túl sok embernek.
 Ezzel szemben a kenyérsütés, az valami. Az kézzel fogható. Olyan fura alapanyagokból, mint liszt, víz, olaj és élesztő létrehozok valamit – ami ehető. Aminek értelme van. A kelesztés, ahogy a ragacsos kis tésztagombócom egy óra alatt a duplájára növekszik, az külön egy mutatvány. Ahogy a duplájára növekedett tésztagombóc pedig megsül, és illata lesz, és meg lehet enni, na az meg szinte csoda. Oké, hogy a kémia csodája, de mégis. Kenyér. El tudják képzelni?

rusztikus kenyér fenntarthato.cafeblog.hu

Szóval, hogy a városban maradtam a hétvégén, és teljesen véletlenül rábukkantam egy kenyérsütős videóra, meg is volt a gasztroprogram. Ez egy hosszadalmasabb technika, és van benne egy olyan csavar, ami az eddigi receptekben nem volt – az utolsó kelesztéskor nedves konyharuhát kell borítani a tésztára. (Csodálatos dolog felfedezni a frissen sült bucikon, hogy a konyharuhán láthatatlan kutyaszőrök voltak, amik mind beleragadtak majd belesültek a bucik héjába… De legalább van héja!). Ráadásul itt egészen freestyle stílusban alakul a hozzáadott liszt mennyisége (tehát nem x dkg liszthez adjuk az élesztőt, hanem az élesztőhöz adagoljuk a lisztet, amíg el nem érjük a kívánt halmazállapotot). Nagyon érdekes, ahogy a kenyérsütésben is vannak különböző iskolák – és hogy végső soron egyáltalán nem ördöngösség a dolog. És lehet benne virtuózkodni – azon a hétvégén csináltam teljesen sima, lenmagos, és olívás kenyérkéket is. Persze van még mit finomítani a technikámon, de maga a folyamat nagyon nagy örömet okoz. És szerintem az fontos, hogy az ember tudja, hogy mitől lesz boldog.

 

Julia Child féle francia baguette

Olasz piac kenyeres bringával

Rusztikus kenyér

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.