Mit csináltam két és fél hétig?

Ekkor:

Aztán ez lesz az utolsó csak rólam szóló poszt egy darabig! Bár nem írtam a blogba, azért sok fenntarthatósággal kapcsolatos dolgot csináltam. Például előadást tartottam a “régi” főiskolámon – ami szuper volt! Én nagyon szerettem fősulis lenni – tulajdonképpen mindkét főiskolán, de igazán az Edutuson tudtam kibontakozni. Itt nem 800-an voltunk, csak negyvenen egy évfolyamon (kezdetben, mert menet közben azért itt is lemorzsolódtak páran). És nekem nagyon sokat számított, hogy a második héten már a nevemen szólítottak a szemináriumokon. A szabadon választható kurzusokat is nagyon szerettem – az egy-egy hetes nemzetközi kurzusok, és a “rendes” félévesek között is lehetett válogatni (nem volt pankráció, ha valami izgisebbre akart bekerülni az ember), és én nagyon szerencsésnek érzem magam azért a plusz tudásért, amit így sajátíthattam el. Mindezzel együtt, bár a mai napig nagyon kötődöm az alma materemhez, azt nem gondoltam volna, hogy valaha is előadhatok majd – akár csak egy ilyen pici csoportnak is, mint amelyikkel összekapcsolódtunk három hete, egy hétfő délelőtti eszmecserére. Az Alternatív gazdálkodási módok kurzus utolsó óráján beszélhettem a blogról, és beszélgettünk a környezetvédelemről, a felelősségteljes fogyasztásról, és a városi hétköznapokban felmerülő, fenntarthatósággal kapcsolatos döntéshelyzetekről. És szóba került az élelmiszer-pazarlás is, amiről hozok majd egy szuper anyagot, amit az egyik hallgató készített.

just eat it fenntarthato.cafeblog.hu

 Aztán kipróbáltam, hogy milyen nem műanyagzacskókkal, hanem papírzsebkendőkkel összegyűjteni Ella kutya outputjait. Én erre a célra szoktam felhasználni azokat a vékony zacskókat, amiket a zöldségesnél, és néha egy-egy pékségben is adnak. Így legalább kétszer vannak használva, mielőtt a szemétbe kerülnének. Egy ismerősöm viszont felhívta rá a figyelmemet, hogy a papírzsebkendők – bár az előállításuk során fákat vágnak ki és rengeteg vizet is felhasználnak – kevésbé ártalmasak hulladékként. A kísérletem eredménye: száraz időszakban száraz kutyagumit összegyűjteni szuper, reggeli harmatból/ esőzés idején viszont elég kínos módszer. Most vegyesen szedegetem a szedegetni valót – hol zacsival, hol zsepivel. 

dogroll fenntarthato.cafeblog.hu

 Kipróbáltam azt is, hogy milyen olívaolajos vízzel felmosni a parkettát – macerásabb, mint tiszta vízzel, viszont totál megéri. Egészen kicsi olajat kell csak tenni a vízbe, ami persze megül a felszínén, viszont én úgy vettem észre, hogy szép fénye lett a parkettának, és a szálló kutyaszőrök problémája is enyhült. Olyasmi érzésem van, mintha antisztatikus hatású lenne ez a fajta felmosás – aztán az is lehet, hogy az esőzések miatt magasabb volt a levegő nedvességtartalma, és ezért nem szálltak annyira a szőrök. Egyszer-kétszer még biztosan megcsinálom, hogy a végére járjak.

 S ha már olaj, olvastam egy nagyon érdekes dologról, az oil cleansing methodról, vagyis az olajos arctisztításról. Ennek az a lényege, hogy szappan vagy más, szárító arclemosók helyett olajjal tisztítjuk meg az arcbőrünket. Egészen pontosan néhány percig jó alaposan belemasszírozzuk a bőrünkbe, azután forró vízbe mártott (és kicsavart) törülközőt terítünk rá, s néhány perces gőzölés után letöröljük a felesleges olajat. A gondolat emögött az, hogy az olaj feloldja a szennyeződéseket (a vízálló sminket is beleértve) a forró gőz pedig megpuhítja, kitágítja a pórusokat, így onnan is távoznak a méreganyagok. A múlt hétvégén próbáltam ki, argánolajjal, és tetszett, amit láttam. Még akkor is, ha az argánolaj eléggé sűrű állagú – az ilyet érdemes keverni valamilyen könnyebb olajjal. Nekem száraz a bőröm, még szappan nélkül is, pusztán a forró víztől húzódik – az olajjal viszont nem volt gondja, s ugyanakkor nem fényesedett ki, nem lett zsíros tapintású. Annyival jobb lett a bőröm, hogy utána akarok járni a lehetőségeknek – milyen olajok elérhetőek, és nekem melyik lenne a legjobb.
 S az igazság az, hogy minden független nőnek szüksége van Elfaba pillanatokra az életében.

oil cleansing recipe fenntarthato.cafeblog

 Aztán megnéztem azt a filmet, amelyikben Matt Damon krumplit termeszt a Marson. Aki még nem látta, annak nagyon ajánlom, baromi izgalmas, és elgondolkodtató film (és nagyon amerikai). Mit csinálnék két évig a Marson? Egyedül? Ella kutya persze az első öt perc után mély álomba merült, de én végig izgultam a filmet – és felváltva szurkoltam hol annak, hogy meneküljön meg, hol annak, hogy haljon hősi halált a Marson felejtett asztronauta. A vége előtt 7 perccel derül csak ki, hogy melyik változat nyer…

 Elolvastam annak a Fredrik Backmannak az új könyvét, aki Az ember, akit Ovének hívtak című regényt is írta. Az a címe, hogy Itt járt Britt-Marie. Jó ez is, de az Ovés nekem jobban tetszett. Amin sokat mosolyogtam: a főhősnő rengeteget takarít benne – szódabikarbónával.

itt járt britt marie fenntarthato.cafeblog.hu

 És amikről rengeteget gondolkodtam, és szeretnék majd posztot is írni: a női test mint beszédtéma – avagy hogyan és miért beszélünk a testünkről, és mások testéről, és hány évesen nőjük ki azt, hogy büszkélkedjünk azzal, ha nem eszünk (nem tudunk enni, vagy “fogyókúrázunk”). Férfiaknál nemtom, mi van, de női közösségben ez egy nagyon jellegzetes és gyakran visszatérő téma. S másrészről meg a testünk tulajdonképpen a lelkünk tárolóedénye, nem igazán tudnánk semmit se csinálni, ha nem lenne testünk, de vajon ezt hányan tudatosítjuk magunkban?
 Aztán volt egy kis női emancipációs sztori is, aminek kapcsán elgondolkodtam, hogy ha nem lenne feminizmus, akkor pl. én valószínűleg nem lakhatnék édeskettesben Ella kutyával, nem dolgozhatnék, nem lenne saját vagyonom, s tekintve, hogy nem vagyok éppen egy férfiálom, valószínűleg valami szegényházban kötnék ki öregségemre, hiszen nem lenne, aki eltartson. Szóval például ezért fontos a nők és férfiak közötti egyenjogúság, de ahogy még jobban megfogalmazzák egyre többen – az emberek közötti egyenjogúság. Mintha ma már említettem volna Elfabát. Erről is fogok írni hosszabban.
 S remélem, még nem lesz túl késő, hogy írjak a fenntartható nyaralásról – hallottam pár dologról, ami érdekes lehet azoknak, akik még nem tudják, hogyan töltődjenek fel a nyári szabadságuk alatt, fenntarthatóan, ráadásul belföldön.

 Ó, és közben rengeteg citromos-gyömbéres-mézes teát is ittam.

 

Lépcsőző kutyus gif
Just eat it – ezt a filmet látta valaki?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.