Társadalmi. Felelősségvállalás. 3.

Néhány hete egy kétnapos művészetterápiás “elvonuláson” vettem részt – ami több szempontból is nagyon érdekes volt. Adva van egy önismereti kérdéskör, a tréning témája, adott a módszer is, művészetterápia, alkotás, rajzolás különböző eszközökkel, kollázs készítés, vágás, ragasztás, technikák keverése, színek, formák, anyagok, ó, és a végén az elmaradhatatlan agyagozás. Ez már így önmagában nagyon klassz. De ami tovább mélyítette a munkát, ami egy külön árnyalatot adott az egész folyamatnak, az számomra a csapat volt.
Pontosan meghatározott tematikája volt a tréningnek, a módszer pedig eredendően kiscsoportos feldolgozásra ad lehetőséget – egy ilyen kis csoportban pedig nagyon tisztán látszódik, hogy az ember a körülötte lévő ismerősök, barátok, családtagok átlaga. Nagyon érdekes volt olyan emberekkel beszélgetni, akikkel korábban még soha nem találkoztam ÉS elképesztően hasonló az értékrendünk. Mindenkinek más a története; máshol lakik, máshogy él, más a családi háttere, mást látott a világból és mások a céljai – de közös a mások iránti tisztelet. Meghallgattuk egymás sztoriját úgy, hogy nem minősítettük. És ez nem az érdeklődés hiányát jelenti – hanem az elfogadást.

evezok fenntarthato.cafeblog

Úgy érzem, hogy mostanában sok az ítélkezés. A saját bőrömön is érzem, de ezzel nincs gond, pontosan akkora jelentőséget tulajdonítok mások véleményének, amekkorát érdemes. Sokkal veszélyesebb viszont, amikor a köz ítélkezik. Felmerül egy téma, valaki, aki elég buta és hangos véleményezi, és elkezdődik a sárdobálás. Valahogy azzal, hogy lehetőségünk nyílt kommentelni – bármit – azt gondoljuk, hogy kötelességünk is. És nincs persze azzal semmi baj, ha véleményünk van és elmondjuk. De vajon számolunk-e a következményekkel? Vajon eléggé ismerjük-e az eseményt magát ahhoz, hogy véleményt mondjunk róla? Érdekel-e egyáltalán bárkit is, hogy mi történt valójában, vagy hogy hogy érzik magukat az érintettek? És felmerül-e bennünk, hogy amikor éppen egy erősen torzított félinformáció alapján ítélkezünk valaki felett – akkor pont azt mulasztottuk csak el, amire emberi lényekként egyébként nagyon jó eszközeink vannak: felajánlani a segítségünket?

Felelősek vagyunk azért, hogy milyen körülmények között élünk a Földön. A környezeti, gazdasági és szociális körülményekért is. Egyenként, mindannyian. Olyan világban élünk, amilyenné mi tettük, az egyéni döntéseinkkel. Amikor valamit vagy valakit elítélünk, érdemes lenne feltennünk magunknak két kérdést – az egyik, hogy mi vezetett odáig, hogy ez történt. A másik, hogy mi mit tettünk ellene.

 

Heather Hansen táncosról egy cikk, és a kiskép forrása

Evezők

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.