Új materializmus – társadalom-formáló tárgyaink

A diszkrét innovációk korát éljük. A használati tárgyak új generációja alig hasonlít a megelőzőre – újraértelmezik a megoldandó problémát, nekünk pedig újra kell tanulnunk alapvető készségeket. A mikrosütő egészen máshogy közelíti meg a főzést, mint a tűzhely. A gombnélküli okostelefonokon vagy tableteken tulajdonképpen egy üveglapot tapogatva “tárcsázunk” és “írunk”. Párosával szedjük a technológiai fejlődés lépcsőfokait – ami egyrészt borzasztóan érdekes, másrészt totál nem vagyunk felkészülve rá.
Az új eszközök és szolgáltatások megjelenése megváltoztatja a szokásainkat is. Mondják, hogy az ember jellemét a szokásai alakítják; a társadalom pedig ezekből az emberekből áll. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a közösségi média elterjedésével hogyan változtak meg az emberek – felerősödött a külső megerősítések iránti igény, s ráadásul teljesen elvesztettük a kontrollt a szólásszabadság fölött.

modern tradicionális fenntarthato.cafeblog

Meskó Bertalan remek cikkét olvastam tegnap a LinkedIn-en. Azt mindenki tudja, hogy Meskó egy zseni (aki nem, az itt olvashat róla egy kicsit), meg azt is, hogy borzasztóan hisz az orvosi kütyükben, azokban a szerkezetekben, amelyek mindennapi tevékenységei közben gyűjtenek információt egy ember egészségi állapotáról, ezzel segítve egy későbbi orvosi diagnózis felállítását. Ebben a mai írásában azt fejtegeti, hogy milyen remek lehetőségek rejlenek a vezető nélküli autókban – egészségügyi szempontból. Onnan kezdve, hogy egy esetleges rosszullét esetén a “vezetőt” kórházba viheti az autója, egészen a különböző beépített szenzorokig, amelyek tetszőleges funkciókat mérhetnek az autóban tartózkodókról. Kenneth Cukier is erről beszélt, bár ő inkább az okosautók, mint a vezető nélküli autók vonatkozásában: az ilyen szenzorokkal például lehetne mérni a vezető testtartásának változását, vagy a pulzusa lassulását, tehát akár azt, hogy fárad, s így rengeteg balesetet lehetne megelőzni. Meskó tovább megy: az autó által mért egészségtelen életmódra utaló adatokat a biztosítók is megkapnák, hogy magasabb díjfizetési kategóriába sorolják az embert.
És ez egy nagyon érdekes gondolat.

Igazságos lenne ez a rendszer? Hogyne. A biztosítottak kockázatközösséget alkotnak, aki egészségtelenebbül él, annál nagyobb a betegség kockázata, nagyobb részt fog igénybe venni a közösből, tehát jogos, hogy beleadnia is többet kell, mint annak, aki odafigyel az egészségére.
De mikor lenne még igazságosabb ez a rendszer? Valószínűleg akkor, ha kizárólag az egyén döntésétől függene, hogy hogyan él; ha az egészséges életmódhoz szükséges valamennyi feltétel – információ, tárgyi és személyi feltételek – egyformán elérhető lenne minden biztosított számára.
Az egészen biztos, hogy a rengeteg begyűjtött adat segítségével egyre pontosabban lehetne betegségeket meghatározni, egyre korábbi stádiumukban, és így az autót használó lakosság egészségi állapota egyre jobb lehetne. És adja magát a kérdés, hogy mi lesz a helyzet azokkal, akik nem autóval közlekednek?

Óriási különbségek vannak az egyes emberek életminősége között, s nem csak világviszonylatban*, akár már egyetlen városon belül is. Egy-egy új találmány vagy szabályozás bevezetésekor nem elég azt megvizsgálni, hogy a közvetlen felhasználók életét hogyan változtatja meg, foglalkozni kell a tovagyűrűző hatásokkal is – azokkal a bizonyos externáliákkal, amelyek még annak idején a környezeti adók első felmerülésekor is komoly fejtörést okoztak, mert képtelenség minden következményt felmérni. Nem elég, hogy elképesztően érzékeny kapcsolódások hatják át az életünket – kapcsolódunk a természeti környezethez, az épített környezethez, a többi emberhez – ráadásul egy végtelenbe futó idősíkon kellene áttekintenünk a különböző lehetőségeket, miközben persze nincs egyetlen fix pontunk sem, hiszen minden változásban van.

Meskó cikkében az szerepel, hogy a Tesla 2020-2025-re ígéri a vezető nélküli autóját – ez kevesebb, mint tíz év. Technológiailag teljesen reálisnak tűnik a dolog – a társadalomra vajon hogyan hat majd?

 

*Ugyancsak a LinkedIn Pulse-on jelent meg a héten Bill Gates írása is arról, hogy egy svájci csapattal a nyilvános vécék szagtalanításán dolgoznak – így próbálják elérni, hogy ahol van, ott használják az emberek. (Gates szerint egymilliárd embernek nincs lehetősége vécét használni, ma, 2016-ban.)

 

Buenos Aires-i épület

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.