Miért nincsenek új posztok?

Ha az ember kellően sok időt tölt zen emberek társaságában, előbb-utóbb megtanulja, hogy a nehézségek valójában remek lehetőségek – a tanulásra, az önismeretre.

És tényleg érdekes, hogy milyen sokat elárul rólunk az, ahogyan embertpróbáló időkben viselkedünk.

Azt hiszem, ott hagytuk abba, hogy több heti eredménytelen álláskeresés majd egy nagy sírás után elszántam magam, hogy saját vállalkozásba fogjak. Ehhez a munkaügyi központ ad támogatást, csak pályázni kell rá. A pályázat mellé kell csatolni egy igazolást arról, hogy nincs adótartozása a pályázónak. Na, nekem itt két hétre megrekedt a folyamat, mert ugyan nincs tartozásom, mégis, vagy harminc bevallásom hiányzott. Olyan bevallások, amiknek éves változatát beadta ugyan a könyvelőm, valamiért azonban a NAV havi bevallást is kért. Nem volt könnyű, de végül sikerült mindent rendezni, s megkaptam az áhított nullás igazolást.

Közben, múlt héten, találkozóm volt egy ismerősömmel, akit érdekelt, hogy hogyan tudnánk együtt dolgozni – ám a nagy napon a szerelőtől frissen hazakerült autóm nem indult.
Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy az autónak komoly baja van – amiről az autókereskedő nem tett említést, s a felvetésre, hogy a rejtett hibák kijavításáért ő a felelős, egyszerűen sarkonfordult, és faképnél hagyott minket. Így aztán megint csak mi vittük szerelőhöz az kicsi Polot, egy hónap alatt immár negyedszer.
Röviden összefoglalva az ezzel kapcsolatos érzéseimet: nehéz megértenem, hogy valaki másoknak kárt okozva akar boldogulni.
De tulajdonképpen, ha körülnézek…

Szóval, írtam egy e-mail a Fogyasztóvédelemnek a hétvégén, hogy most ilyenkor mi van. És ma felhívtak, és nagyon aranyos volt az ügyintéző. Bedobom a közös tudásba, amit mondott (hiszen erre van a blog, vagy mi): írni kell vagy a Vásárlók könyvébe, vagy ajánlott levelet, vagy e-mailt! Az e-mail is jó! (Azért én rendes levelet írok. Mert olyan vagyok.) Erre muszáj válaszolnia az autókereskedőnek (ugyancsak írásban), 30 napon belül. Ha nem tudunk megállapodni, akkor mehetünk a Békéltető Testülethez, (aminek ingyenes a szolgáltatása), és ezzel párhuzamosan, vagy ezt követően a Bíróságra.

Meg voltam a Széchenyi Programirodában is, ami megint csak egy jópofa dolog, ha az ember egy kicsit nagyobb projektekben gondolkodik, mint én. Szintén a közös tudásbázisba: vannak mindenféle jó pályázatok, induló vállalkozásoknak meg már működőknek is. S mivel most a 2020-ig tartó etapban vagyunk, még idén valószínűleg ki fog jönni minden felhívás; tájékozódni nem kerül semmibe, itt Tatabányán ráadásul szuper aranyos volt ez az ügyintéző is, szóval csak ajánlani tudom. Fél év múlva, amikor már be lesz járatva a vállalkozásom, újra leülünk, hátha lesz valami olyan tervem, amihez jól jönne egy kis támogatás. A hátrányos helyzetű régiók támogatására is vannak lehetőségek, ezen elgondolkodtam, ahogy hazafelé sétáltam. Hogy hosszútávon ez érdekes lehet…

Összességében, minden megy a maga útján. S az nem egy rossz dolog, hogy a legnagyobb szerencsétlenség az életemben, hogy az autóm, a családban a második autó, szegény, hát, gyengélkedik.

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.