Jobb agyféltekés festőtanfolyam

Ezer éve nem írtam már blogot, s ennek főleg az az oka, hogy nem találkoztam ide illő témával. Azért történtek érdekes dolgok, például voltam jobb agyféltekés festőtanfolyamon.

Tavaly ilyentájt művészetterápiás coach-hoz kezdtem járni; úgy éreztem, hogy jól jönne egy újfajta nézőpont, egy más megközelítés, amivel rátekinthetnék az életemre. Akkoriban már elég biztosan éreztem, hogy a munkahelyemen elértem, amit el lehetett, nincs további fejlődési lehetőségem, az aktuális állapottal meg egyáltalán nem voltam elégedett. Szóval, arra gondoltam, hogy bennem van a hiba, és egy kis segítséggel talán újra megtalálhatom az örömet a munkámban – vagy valami másban, ami majd ellensúlyozza azt a frusztrációt, amit szakmai téren éreztem.
A művészetterápia nagyon érdekes dolog, ezen a szinten, amin én találkoztam vele egy gyengéd önismereti eszköz, szerettem, jó volt: az egyéni szeánszoknak már vége, de a csoportos foglalkozásokra szívesen járok azóta is. Már írtam az október végi elvonulásról, ahol szuper csapattal találkoztam, és jó érzés volt a festéstanfolyamon is viszontlátni néhány ismerős arcot. Van abban valami egészen mesebeli, hogy egyébként nem járunk össze, de így, néhány hónap elteltével megint felvesszük a fonalat, ki hol tart, hogyan alakult az élete, és hol tart a megoldandó feladatával.

Node, vissza a festéshez. Nem akarom lelőni a poént, de persze itt sem az a lényeg, hogy a három napos tanfolyam végére képesek leszünk fotórealisztikus képeket festeni. Engem nagyon meggyötört a folyamat maga, egészen mély indulatokat hozott bennem felszínre – nem is fejeztem be azt a festményt, amit ott kellett volna elkészíteni. Egyszerre éreztem magam végtelenül ügyetlennek, miközben mellettem sorra készültek el a többiek, és dühös voltam, mint egy gyerek, legszívesebben apró miszlikekre téptem volna szét a képemet. Nagyon tisztán látszódott az, amit próbálok mindig elkenni: hogy türelmetlen vagyok, maximalista, és túlságosan komolyan veszem magam.

Érdekes ezt megélni, érdekes, amikor nem egy pszichológus vagy coach szembesít ezzel, kívülről, – hogy aztán vagy elfogadjam a véleményét, vagy ne – hanem én magam látom meg saját magam. És kapok egy eszközt is, amivel dolgozhatok ezeken a tulajdonságaimon és érzéseimen. És mérhetem, hogy éppen hol tartok.
Azóta kétszer ültem le itthon festeni – egyre jobb a helyzet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.