Fákról

Szeretem, ha fák vannak a közelemben, reményt adnak.
Mikor Ella kutyával sétálunk, mindig eszembe jut, hogy a körülöttünk lévő fák java sokkal idősebb nálam, régebben itt voltak, mint én, könnyedén kiálltak mindenféle időjárási viszontagságot – tűző napsütést, szélviharokat, vagy jégesőt, és mégis, különösebb fennakadás nélkül növekednek; vizet szívnak fel, aztán elpárologtatják, széndioxidot kötnek meg és oxigént bocsátanak ki, otthont adnak madaraknak, bogaraknak, mókusoknak, tápanyagot állítanak elő a lejmoló gombáknak és/vagy orchideáknak (égövi elhelyezkedéstől függően) – és akkor én, az ember, aki méreteimben és morálisan is sokkal kisebb vagyok, simán odamehetek és kivághatok egy fát. És, ami azt illeti, meg is tesszük, észnélkül, bele sem gondolva…
Szóval, ezért, nekem mindegy egyes fa, ami még megvan, reményt jelent.

Kisgyerekkorom legkedvesebb emlékei a kirándulások – óvodától gimnáziumig évente legalább egyszer kiballagtunk a közeli erdőbe; megtanultuk, hogy csendben kell lenni, mert különben megzavarjuk az állatokat, és ha már csendben vagyunk, mindenféle madárhangot hallhatunk, meg a fák susogását. Megtanultuk, hogy nem szabad leszedni a virágokat, mert az az erdőhöz tartozik, a szemetünket pedig vissza kellett tömködi a hátizsákunkba, mert annak meg semmi keresnivalója az erdőben.

Az utóbbi években, felnőttként, az erdő a csendes feltöltődés helye lett; szeretek a hangokra, zörejekre-neszekre figyelni – ahelyett, hogy az aktuális aggódnivalóimon rágódnék. De nem csak rám hatnak így a fák: brit tudósok szerint Japánban a nyolcvanas évektől kezdődően egészen komoly kutatások foglalkoznak az erdők pszichológiai és fiziológiai hatásaival. Ha nem lenne elég a tengermorajláshoz hasonlóan meditatív levélsusogás, a fák által saját védelmükre kipárologtatott fitoncidokat belélegezve mi is egészségesebbek maradhatunk. A japánok szeretnek erdő-fürdőket venni, de a világ bármely erdejében, bárki tehet egy révedezős, mélyeket lélegzős sétát.
A lényeg nem az, hogy hány kilométert teszünk meg, milyen magasra törünk, vagy mennyi kalóriát égetünk el.

A céltalan kószálás luxusa ez a rohanó embereknek.

 

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.