Lassú folyamatok

Néhány hete megint futni kezdtem – két éve volt már egy próbálkozásom, akkor kb. egy hónapig húztam; nem volt benne sok örömem, sőt. Pedig gimis koromban szerettem futni, és jól is ment.

Múlt héten nyolc percet tudtam futni egyszerre, tegnapelőtt tízet. Az első cél a fél óra futás, év végére talán elérem, de lehet, hogy nem. A jóga már nagyon jól megy, hosszabb kihagyás után is nagyjából ugyanott folytatom – a futásnál most még csak a tüdőm edzésénél tartok.
Lassan kell tudni futni; és vicces, hogy ez nem is megy olyan egyszerűen.
Múlt héten szembejött egy idős úr, futószerelésben. Az a típus, aki valószínűleg világ életében, hóban-fagyban-negyvenfokban fut, de egészen biztosan nem két hete kezdte. Szóval jött szembe, és szélesen elmosolyodott, és felemelte a kezét, és nem voltam benne biztos, hogy integet, vagy pacsizni akar – mindenesetre, helyes volt.

Olvasásban is lassúsági csúcsot döntöttem, négy hónapig tartott, míg elolvastam a Daniel Stein, tolmácsot, pedig nagyon szerettem, és Ulickaja baromi jó, odavagyok. Úgy tűnik, különös érzékem van hozzá, hogy a találomra kiválasztott könyveim vallási témával foglalkozzanak; nincs ellenemre a dolog, a Daniel Stein meg valami egészen különleges darab, megfordult a fejemben, hogy ha már kétszer is csúsztam a hosszabbítással, talán egyszerűbb lenne egyáltalán nem visszavinnem a könyvtárba.

Ami a fenntarthatóságot illeti, felfedeztem az epeszappant, ami környezetbarát tisztítószer – bár a szóban forgó (marha)epe tulajdonosa erről valószínűleg másként vélekedik. Ami biztos: kiváló gallérok és mandzsetták tisztítására, és a legtöbb drogériában kapható (én pont a másikban vettem, mint amelyiket a linken említi Réka bloggerina, és nekem rendben van).
Ismét újravásároltam a környezetbarát mosogatószivacsot is.
Megint bútor-felújítok, ahelyett, hogy újat vásárolnék – bár ezalkalommal kicsit nagyobb fába vágtam az ecsetemet, mint eleinte gondoltam. Az albérlet beépített konyhabútorát festem át, szürkéről fehérre. Lecsavarozom a szekrényajtókat és  fiók-előlapokat, fakittel javítom a sérüléseket, aztán csiszolok, festek (három rétegben a külső és a belső oldalukat is), új fogantyút csavarozok rájuk, végül visszacsavarozom őket a helyükre… Huszonhat szekrényajtó és fiók van összesen, nyolcat festettem már le – vagyis messze még a vége, és mivel elbizonytalanodtam, hogy jól fog kinézni a dolog, alábbhagyott a lendület is.

S ha már konyha – a minap a munkahelyi teakonyhában előkerült valami érdekes dolog.

20170719_094428
The Coffee Brewer Bag

Mondják, hogy az Y-generáció fogja romba dönteni a világot (mert megisszák az összes kávét), és ami azt illeti, saját magamon kívül csak két embert ismerek, aki nem kávézik. Valószínűleg soha nem volt még ilyen széles a kínálat kávéból, mint most: és nem csak az ízek és aromák szabadultak el; elkészítési módjuk alapján is hosszasan lehet sorolni a különböző típusokat. Lehet, hogy azért, mert vidéki vagyok, de kb. 10 évvel ezelőtt felénk még csak a főzött és az instant kávéból lehetett választani – mostanra vannak kávépárnák és kapszulák, természetesen minden márkához saját masinával. És akkor most itt van ez, az újrahasznosítható zacskós kávé.

Nem instant, hanem hagyományos őrölt kávéval működik, amihez forró vizet kell adni. A zacskó duplafalú, a belső rétegen fennakad a zacc, a külső tasakban pedig összegyűlik a finom, friss kávé. A gyártó szerint így ötvöződik az instant kávés egyszerű elkészíthetőség a főzött kávés magasabb minőséggel.

The Coffeebrewer - Outstanding Pour-Over Infusion

A zacskó többször újra használható, majd a tejesdobozokhoz hasonló hulladékként kell kezelni. Egyértelműen a fiatalabb közönség számára készült, jópofa termék; valószínűleg kevesebb hulladékot termel, mint az egyadagos kiszerelésű alternatívák, a kávé meg olyan lesz, amilyet beleteszünk.

S a hét legfontosabb eseményeként tettestársammal kitűztük a Nagy Projektünk időpontjait – amiről most még nem árulok el részleteket, de ez azt jelenti, hogy ismét kicsit visszakanyarodok majd a közösségi feladatok felé, egy új (remélem, magasabb) szinten, mint korábban, és természetesen a fenntarthatósági területet képviselve. Tervezgetjük már egy ideje, így ez is egy lassú folyamat – egy lassú folyamat, amit a lehető legszebben érlelt meg az idő.

Illusztráció

The Coffeebrewer illusztráció

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.