Szerdán volt idén a túlfogyasztás napja – minden évben egyre korábban éljük fel azt az erőforrás mennyiséget, aminek egy évig kellene kitartania.
Az emberiség nagy paradoxona a túlfogyasztás – nem a szükségleteinket nem tudja kielégíteni a Föld, hanem az igényeinket. Többet, jobbat és nagyobbat szeretnénk mindenből – de legalábbis többet, jobbat és nagyobbat, mint ami a szomszédnak van, – miközben pontosan tudjuk, hogy ez nem fenntartható, hogy magunk alatt vágjuk a fát, hiszen a végtelenségig nem lehet növekedni.
Az Európai Parlament régen várt kezdeményezésről számolt be múlt hónapban: rendeletet fogadtak el arról, hogy a műszaki cikkek strapabíróbbak, javíthatóbbak legyenek. Az Instagramon közzétett videoposzt szerint az európai lakosság 77%-a szívesebben javítattná meg elromlott háztartási eszközeit, mint hogy újat vegyen helyettük.
Aztán itt van a minimalista életmód egyre nagyobb népszerűsége – sokan döntenek úgy, hogy csökkentik az anyagi javaik mennyiségét, és másban, mondjuk élményekben keresik a boldogságot. Kedvencem az az ismerősöm, aki egészen kiváló divatblogger volt, aztán egyszercsak úgy döntött, hogy abból a pénzből, amit a sokadik farmerjére költene, elutazik egy hosszúhétvégére valamelyik európai városba. Most sokkal kevesebb ruhája van – az utazásain készült fényképe viszont rengeteg.
Most egy olyan Földön élünk, ahol ugyanolyan trendi a jóga és a meditáció – a körülményektől független belső béke ÉS boldogság megtalálásának eszköze – és az agyatlan költekezés, a felhalmozott anyagi javak fitogtatása. Elvben tudjuk, hogy nem leszünk boldogabbak a nagyobb tévétől, és a drágább telefontól – a tényleges életvitelünkön azonban van még mit finomítani.
Mint nagyjából minden, amit ezen a Földön teszünk, ez is közös ügyünk. Sok sikert nekünk, talán jövőre ügyesebbek leszünk.
