Kutya a városban

…vagy bárhol, ha egészen pontos szeretnék lenni. Ella kutyával bármerre járjunk, erdőn-mezőn, hegyen-völgyön, városban vagy vidéken, lelkesen szedegetem a kakiját. A környékünkön sajnos nem mindenki ilyen szorgalmas, és időnként egészen rossz a helyzet; Ella ugyanúgy nem találja viccesnek, ha belelép egy halomba, bár ő sokkal ügyesebben kerülgeti őket, mint én. Amikor pedig a “természetben” vagyunk, kirándulunk vagy csak a naplementét élvezzük egy réten, azért szedem össze a nyomait, mert Ella csak vendég az adott ökoszisztémában, nem való oda az ürüléke sem. Persze, nem sikálunk tisztára minden fűszálat, de nagyjából igyekszünk magunkat a “ne hozz semmit, ne vigyél el semmit” elvhez tartani.

Ella kutya boldog

Nemrég aktuálissá vált a kakigyűjtő zacskók utánpótlása – és találtam a boltban biológiai úton lebomló, kukorica keményítőből készült alternatívát. A német gyártócég honlapján persze nem részletezik sem az eljárást, sem azt, hogy a kukoricakeményítő mellett még milyen összetevőket tartalmaz a zacskó, pedig érdekes lehet a máscélú, de hasonló jellegű (kisméretű, kisteherbírású, vízálló) műanyagzacskók újragondolásakor.

Olvasok most egy zseniális könyvet, Vezetés és a modern természettudomány a címe; még nagyon az elején vagyok, de nagyjából arról szól, hogy a szervezeteket nem lehet 2-3 századdal korábbi természettudományos törvényszerűségek alapján sem elképzelni, sem irányítani. A legegyszerűbb példa: abban az időben a Föld mint bolygó “működését” mechanikus szerkezetéhez hasonlították, amit egyszer beindítottak, s ami egyszer el fog romlani. Következésképpen nagy mechanikus szerkezetekként tekintettek a vállalatokra is. Ma azonban már más elképzeléseink és tapasztalataink vannak, például a változásról: ami szükséges, és jó; a rugalmasság versenyelőny. Következésképpen nem lehet (vagy inkább nem érdemes) egy vállalatot sem kényszerű statikusságban tartani, túlszabályozni.

A könyv alapvetően gazdasági szervezetekről szól, de ugyanígy értelmezhetőek a felvetések a társadalomra, s így a közös ügyeinkre is. Az emberiség nem akkor fog hosszú ideig élni ezen a bolygón, ha egyre erősebben küzd a természettel – vagy az utóbbi években a természeti katasztrófákkal. Hanem akkor, ha alkalmazkodunk a körülményekhez – amelyek egyre kedvezőtlenebbé válása tulajdonképpen a mi saját tevékenységünk eredménye.

A komposztálható kutyakakis zacskók valószínűleg nem fogják megmenteni az emberiséget – de fontos, hogy ha van rá lehetőségünk, hogy egy ilyen triviális dologban környezetbarát megoldást találjunk, akkor használjuk, éljünk vele. S közben gondolkodjunk el azon, hogy ha nem egy meglévő terméket akarunk környezetbarátosítani, akkor mit tehetünk még? Lehet, hogy telepíthetnénk kutyavécéket…?

A termékhasználat helyett szolgáltatást igénybe venni, a saját/egyedi helyett közöset. Persze más lenne ahhoz képest, amit eddig megszoktunk… de aztán megszoknánk ezt…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.