Fenntartható advent

 

Múlt hétvégén elővettem a karácsonyi dobozomat is, ebben vannak a gömbök (fa híján a csillár ágaira szoktam felakasztani őket), meg egy-egy olyan dísz, amit másoktól kaptam – és legnagyobb meglepetésemre egy csomag ezüst gyertyát is találtam benne. Teljesen elfeledkeztem róla, de aztán beugrott, hogy év elején vettem, a karácsony utáni kiárusításon, direkt adventi koszorúhoz. Amit nem szoktam csinálni, de most, hogy megtaláltam ezeket a szinte komikus ezüst gyertyákat, összedobtam egy kis minimalista asztaldíszt. S vasárnap aztán meg is gyújtottam az első gyertyát (és mondtam a kutyának, hogy advent van; örült).
Minimalista adventi asztaldísz

Tegnap találkoztam néhány barátommal, sütöttem tortát az alkalomra, és közben karácsonyi zenéket hallgattam – találtam egy nagyon dögös listát a Spotify-on, Christmas Coctails a neve, és tényleg; az jutott róla eszembe, hogy tartanom kellene otthon alkoholt, de nem azért, mert józanul már nem lehet kibírni az unásig ismételt dalokat, hanem épp ellenkezőleg, a legjobb értelemben vett karácsonyi partihangulatú zenék ezek. Olyan “oldies but goodies”.

Brownie torta

Aztán az adventhez tartozik az is, hogy a heti bevásárláskor nem csak magunknak vásárolunk – szuper szüleim két hete meleg vacsorát vettek egy ismeretlennek, aki a Tesco előtt ücsörgött a hidegben, múlt héten pedig ugyancsak rá gondolva vásároltak péksüteményeket, gyümölcsöket és csokit – aztán a régi ismerőst nem találták, de volt helyette más, aki örült neki.
Jó érzés persze segíteni másnak, de ma, ahogy a Vöröskeresztes gyűjtéshez keresgéltem laktóz- és gluténmentes nasikat, szóval nekem megint csak az jutott eszembe, hogy milyen elképesztően szerencsés vagyok, hogy bármikor besétálhatok egy boltba, és jóformán gondolkodás nélkül megvehetem, amit szeretnék. Ezek a karácsonyi ételadomány gyűjtések szomorú emlékeztetők, hogy miközben úgy tűnik, mindenki, az összes létező ember a boltokban tolakodik ezekben a hetekben, addig sokan a túlélésükhöz szükséges alapvető élelmiszerekhez sem tudnak hozzájutni. Minden ember tudja, hogy milyen éhesnek lenni. És valószínűleg ez az egyik legkönnyebben adható segítség – enni adni annak, aki éhes. Egy szendvics, egy tál meleg étel, vagy egy szatyornyi ennivaló – a legklasszikusabb példája annak, hogy nincs olyan apró tett, ami ne számítana.

Az én személyes ajánlásom, hogy ha tudsz, adj valamit, ami a közvetlen túlélésen túlmutat – például egy tábla csokit -, és ha tudsz, a szervezett adománygyűjtésekbe adj be “mentes” élelmiszereket. Sajnos a szegénységi küszöb alatt élőknek is lehet ételallergiája (ez nekem is csak ma esett le; nem nagyon beszélünk erről).

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.