Melyik könyvet kaptam karácsonyra 2017

Amióta dolgozó felnőtt nő lettem, drasztikusan lecsökkent az az idő, amit olvasással töltök. Középiskolásként, a napi ingázás 1 órája alatt rengeteget olvastam, és még főiskolásként is egész jó voltam – aztán 2017-ben megint 10 alatt volt az elolvasott könyvek száma. A hétvégén én is átgondoltam az évemet, és felírtam néhány dolgot, amit szeretnék megváltoztatni. Nem annyira újévi fogadalmak ezek, inkább olyan dolgok, amik fontosak – és amiket most lebontottam magamnak napi vagy heti tennivalókra. És beírtam őket a telefonomba. Hogy lássam. Ne csak fejben legyen meg, hogy iiiigen, kéne megint rendszeresen jógázni, csak ma nem, majd holnap vagy hétvégén... Hanem legyen előttem, hogy hétfőn, szerdán és pénteken az esti kutyasétáltatás után fél óra jóga következik. Régebben nem volt szükségem a mindennapjaim precíz megtervezésére – de tavaly sokminden megváltozott, többfelé szóródik a figyelmem, úgyhogy segítenem kell magamnak, hogy fókuszban maradjanak a csak-magam-miatt fontos dolgok.

Ami pedig az olvasást illeti: karácsonyra mindig kapok könyvet; ezt az ideit korábban már láttam a könyvesboltban, a címe rögtön felcsigázott, de nem vettem meg, és aztán el is feledkeztem róla (ld. előző bekezdés): Hans Rath kiváló regényéről van szó, a Kell egy pszichológus, mondta Isten-ről.

Bájos történet. Szeretetteli. Azok közé a történetek közé tartozik, amik helyenként nagyon viccesek, helyenként meg egészen elcsendesednek; amelynek a szereplői végtelenül emberiek; a főhős megvívja a maga harcát, ennek hatására fejlődik egy jóízűt, és a végére máshogy szemléli a világot, más minőségben folytatja az életét – úgy tűnik, boldogabban.
Az egyik legjobb dolog a könyvekben, hogy végső soron nincs két ember, aki ugyanúgy olvasna egy történetet; persze, nagy a hasonlóság, de mindenkiben más húrokat pendít meg, és végül mindenki mást visz magával belőle. Hans Rath könyve első ránézésre nagyon kellemes szórakoztató irodalom, ugyanakkor mindenféle gondolatot felvet: milyen a mi személyes kapcsolatunk Istennel, s ha nem vagyunk hívők, mit szólnánk hozzá, ha valaki azzal állna elénk, hogy ő Isten? Mennyire vagyunk racionálisak, el tudnánk fogadni egy csodatételt, vagy mindenképpen megmagyaráznánk magunknak, hogy ügyes bűvésztrükköt láttunk csak?
A Kell egy pszichológus, mondta Isten nem a vallásról szól, de érdekes témát feszeget a hit kérdésével – miben hiszünk, hogyan szemléljük a világot, és nyitottak vagyunk-e arra, hogy olyasmit fogadjunk el, ami egyébként a korábbi tapasztalataink / ismereteink / neveltetésünk / szokásaink egyszóval hitrendszerünk szerint nem lehetséges, annak ellentmond. Picit az etikus város, fenntartható társadalom vonalat behúzva: el tudjuk-e fogadni a többi ember hitét? (Vajon mi történne, ha holnap mindannyian arra ébrednénk, hogy el tudjuk fogadni egymás politikai meggyőződését?)

Szuper olvasmány volt, egyetlen nap alatt elolvastam, ami pedig nálam ritkaság, de így legalább javult az éves statisztikám.

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.