A meditációról

A karácsonyi ünnepek alatt megint meditálni kezdtem. Két évvel ezelőtt, egy nagyon stresszes időszakban kezdtem vezetett meditációs hanganyagokat hallgatni – először. Nagyon hamar, három nap alatt már éreztem a különbséget, két hét után pedig egyértelműen jobban lettem. Többé-kevésbé rendszeresen meditáltam egy évig, aztán, amikor idén márciusban az új munkahelyemen kezdtem dolgozni, ez is elsikkadt. Egészen sokáig kitartott a rendszeres meditálás hatása; az év végi hajrá viszont megviselt, szóval “muszáj” volt vennem egy nagy levegőt… meg még egyet…

Az a fura a meditációban, azért nehéz néha rávennem magam, hogy gyakoroljam, mert bár relaxáció a cél, valójában nagyon keményen meg kell dolgozni ezért az ellazulásért. Az az egyszerűnek tűnő feladat, hogy csendesítsük le az elménket és hallgattassuk el a belső monológunkat, sok-sok gyakorlás árán érhető csak el. És néha még úgy sem. Van egy kiváló barátom, aki rendszeresen meditál, ő mondta egyszer, hogy eleinte mindig felbosszantotta, hogy be-betörnek gondolatok, amikor próbál nem gondolni semmire. És aztán egyszercsak rájött, hogy sokkal egyszerűbb, ha nem küzd ezek ellen a felbukkanó gondolatok ellen. Ha jönnek, hát jöjjenek. Nem próbálja erővel elfojtani a belső narrációját, következésképpen jobban el tud lazulni.

Mondják, hogy a meditáció erősíti az immunrendszert – nem tudom, hogy ezt közvetlenül kell-e érteni, vagy inkább úgy, hogy az immunrendszer védekező képességét gyengítő stresszt enyhíti a rendszeres meditálás, vagyis egy stresszes emberéhez képest erősebb az immunrendszere egy meditálónak. Az én személyes tapasztalatom, hogy a belső feszültséget szuperül oldja a reggeli-esti meditálás; s ha nem vagyok rágörcsölve a negatív dolgokra, akkor rögtön észreveszem a pozitívakat is, s tudok távolságot tartani azoktól a történésektől, amik esetleg megnehezítik a mindennapjaimat. Ha van eszközöm arra, hogy feloldjam a szorongásaimat, akkor kevésbé vagyok kiszolgáltatva a körülményeknek, azoknak a kellemetlen hatásoknak, amik kívülről záporoznak az én kellemes, rózsaszín, bolyhos buborékhoz hasonlatos kiegyensúlyozott, önazonos lelkiállapotomra.

Akárhogy is: kezdő meditálók egészen sok Agykontrollos vezetett meditációt találhatnak a Spotify-on, én a reggelit és estit szoktam hallgatni; vagy az esti helyett néha valamelyik célzott meditációt választom. Aztán, aki gyakorlott, rengeteg meditációs zenéből is válogathat, a természet hangjaitól kezdve hangtálas zenei alapokig azt hiszem, minden van, a néhány percestől a több órásig. Ezekben az a jó, hogy segítenek érzékelni az idő múlását – van, aki időzítőt állít be a telefonján, nekem az nem jött be, mert végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy ne ijedjek meg, ha hirtelen megszólalt a jelzés. S végül persze van az a gyakorlottsági szint, amikor valaki képes akár egy nyüzsgő piac közepén is teljesen kizárni a külvilágot, és mélyen ellazulni, akár órákon keresztül. Nekem ez nem célom, ahogyan az sem, hogy teljesen elzárkózzam a materialista világtól, és a spirituális beteljesedésre koncentráljam az összes erőforrásomat.
De még így is, nagyon fontos és sokat segít a meditáció abban, hogy jól érezzem magam ebben a néha túlságosan gyors, és tolakodó, és türelmetlen és igazságtalan – ugyanakkor lenyűgözően valószerűtlen világban.

 

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.