Vissza a könyvtárba

Hosszú idő után mentem megint könyvtárba a hónap elején – már nagyon hiányzott. Az elmúlt évben egyszer-kétszer megpróbálkoztam vele, kivettem egy-egy könyvet, hogy aztán késve és olvasatlanul vigyem vissza őket. A számomra kedves dolgok közül, amikre nem volt időm vagy energiám, az olvasás hiányzott a legfeltűnőbben.

Ami azt illeti, eleinte egy kicsi zavarban is voltam, mondhatni nem találtam a helyem. Amikor rendszeresen jártam, mindig volt néhány cím a fejemben, és voltak a régi-új ismerős szerzők, akiknek még bőven nem olvastam az összes könyvét, szóval, voltak polcok, ahonnan indíthattam a böngészést.
Most pedig hirtelen nem is tudtam, hol kezdjem.

Úgyhogy a random könyvválasztó módszeremmel levettem Mo Yan Békák című regényét, és biztonsági tartaléknak elhoztam még egy Ulickaját.

Mo Yanról még sosem hallottam, pedig ő az első kínai szerző, aki Nobel-díjat kapott, ráadásul mostanában, 2012-ben.
A Békák pedig… Hát nem semmi egy regény. Ha valaki azt mondja nekem, hogy valaha a kínai családtervezési/ népességszabályozási politikáról fogok olvasni, valószínűleg kicsit megbántódtam volna. Mert jó, tényleg mindenfélét elolvasok, de azért vannak határok.
S akármilyen abszurd alaptörténetnek hangozzék is, a Békák egyszerűen hihetetlenül jó, izgalmas, drámai és katartikus olvasmányélmény. A felütés humoros, sőt, groteszk, és a regény elején az olvasó még egészen jókat mosolyog magában, aztán egyszercsak átfordul a történet, s bár a groteszk marad, a humor elillan.
Az ötvenes években indul a történet, Kínában, vidéken, ahol hosszú évek éhínsége után váratlanul dús termést hoz a föld. Az emberek végre jól laknak, visszatér az életkedv, a nők teherbe esnek. Aztán megint és megint. A járás nőgyógyásza, egy fiatal nő, mélyen azonosulva a pártpolitikával a népesség ugrásszerű növekedésében az újabb éhínség és nyomor fenyegetését látja, s ezért minden eszközzel azon van, hogy a népességszabályozási utasításokat betartassa. A férfiak erőszakos sterilizálásától kezdve a terhes nők kíméletlen üldözéséig bármire képes megszállottságában. S ő, akit korábban mindenki szeretett, akinek már a megjelenésétől végtelen nyugalom járta át a vajúdó nőket, akinek a keze csodálatosan gyengéden segítette világra a kisbabákat, most finoman szólva közellenség lesz.

Ötven év történetét meséli el a regény, a kezdeti nyomorgó falu helyén a kétezres évekre lakópark épül, az utcákon újgazdag nők tologatják a babakocsijukat, azok a gyerekek pedig, akik annak idején jobb híján leveleket és bogarakat rágcsáltak, most BMW-ket vezetnek. Ott, ahol korábban üldözték a terhes nőket, most ultramodern szülőotthon hirdeti magát. S Nénike, ez a szélsőségekkel tarkított életutat megjárt nőgyógyász különös módon vezekel a bűneiért.
Ennek a vezeklésnek is ad egyébként egy érdekes árnyalatot, hogy valahányszor Nénike bűnbánóan a kezeihez tapadó vérről beszél, az elhajtott magzatokról, az anyákról, akik belehaltak a brutális abortuszokba, szóval mindig megjelenik a másik gondolat, hogy mi lett volna, ha hagyják, hogy megszülessenek ezek a gyerekek, vajon milyen sors várt volna rájuk, s az egész nemzetre, sőt, az egész Föld bolygóra; vajon lett volna elegendő élelem, vajon tudtak volna megfelelő oktatást biztosítani valamennyiüknek?

Nem könnyű téma, de a regény maga sodró lendületű, és végtelen egyszerűséggel, sallangoktól mentesen ír a borzalmakról, kezdve ezzel az erőszakos családtervezési politikával, vagy a pártpolitika korruptságával, egészen az erkölcsi felmentésig, amivel a végső konfliktusban nyugtatgatják magukat a szereplők.
Semmiképpen nem naturalista, és még a realizmust is enyhíti – most jön a kedvenc részem – a képzelet világa, a mitikus hiedelmek keveredése a valósággal. Mert ha nem lenne elég a hihetetlen korrajz, a fantasztikusan megrajzolt, esendő karakterek, akkor még ráadásként Mo Yan is élt azzal a számomra nagyon kedves eszközzel, amit Murakaminál és Márqueznél is nagyon szeretek – azzal, ahogyan a valóság összemosódik a fantasztikummal, a babonák bennünk élő, rémisztő világával.

A szerzőnek alig néhány könyve érhető csak el magyarul (talán csak 2 vagy 3, a Békákkal együtt), ha valaki szeret olvasni, semmiképpen ne mulassza el a megismerkedést.

 

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.