December

Múlt héten ilyenkor azt éreztem, hogy végtelenül elfáradtam. És egy kicsit sajnáltam is magam miatta.

Aztán egyszercsak beugrott, hogy dolgozhatnék annyit a főállásomban, amennyi pénzt kapok érte – de valójában szeretem azt a munkát, és nagyon hiszek ebben a pályázatban. Felelősnek érzem magam a kollégáimért, s nagyon erős bennem a csapatszellem – nem tudom abbahagyni a munkát a munkaidő végeztével, ha fontos, hogy kész legyen egy feladat, és nem fáradtság segíteni a kollégáimnak az ő feladataikkal, ha az enyémmel már úgyis kész vagyok.
S ha ez még nem lenne elég, hát jól megy a vállalkozásom. Ha nem menne jól, nem fáradnék el a pluszmunkától. De jól megy, sikeres, nem tudom pontosan megmondani, hogy mitől, de gyanítom, hogy attól, ami nekem mindig is bejött – megcsinálom a munkát, a lehető legjobb minőségben, határidőre. Nem kell könyörögni, hogy teljesítsem, amit megbeszélünk.

Szóval sokat dolgozom. És fáradt vagyok. Remélem, hogy jövő ilyenkorra már elég erős lesz a vállalkozásom, hogy az legyen a főállásom, és csak besegítsek a pályázatba.

Persze nekem ez a gondolat-átváltás, vagy “átkeretezés” megint sokat segített. Feltöltött. És míg múlt héten igazságtalannak éreztem, hogy este nyolckor még a gépemnél üljek, most valahogy rendben vagyok azzal is, ha csak tízkor fejezem be a munkát. (Najó, a szerdai edzés után már kilenckor lefolytam a székről, de most emeltünk a súlyokon is, szóval ez extrém terhelés volt.)

Nagyon érdekes (volt) az idei év abban a tekintetben, hogy elég erősnek éreztem magam beleállni konfliktushelyzetekbe. Szembenéztem a nehézségekkel – és sorra megugrottam őket. Amitől persze csak még erősebb lettem.
Ami most aktuálisan foglalkoztat, hogy hogyan lehetne a körülöttem lévő panaszkodókat egy kicsit kimozdítani, hogyan lehetne a folyton megsértődőket újrahangszerelni, hogy lépjenek tovább és adjanak be a közösbe, ahelyett, hogy folyton elégedetlenkednének, hogy nem ad nekik senki semmit. Ezt mindenféle értelemben, mindenféle szinten gondolom, azért is nem akarom pontosítani.
Szóval egyrészt próbálom elfogadni a többiek érzéseit. Tiszteletben tartani a hozzáállásukat, döntéseiket, hiszen felnőtt emberekről van szó. Másrészt, ha változnának, azzal nekem is jobb lenne. Mindenkinek jobb lenne.

Ez a hó is olyan gyönyörű. Én minden időjárást szeretek, a jeges szél kivételével. De a hó olyan különleges, az a szívem csücske. S reggel pont összefutottam egy kutyasétáltatós ismerőssel, és neki pont problémája volt a hóval 🙂 Ettől mondjuk nekem nem lett rosszabb kedvem. Viszont a hó sem olvadt el…

havas fa télen a városban szállingózó hópelyhekkel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.