Valami lehet a levegőben, mert két olyan projekt is szembejött velem, amelynek a témája a kötés.
Az egyik egy verseny: kötés heavy metal zenére. Nem mondom, hogy nem sokkoltak a látottak, de amennyit felfogok belőle, azt imádom.
A másik egy fenntartható üzleti modell. Azért akadt meg rajta a szemem, mert a főállásom kapcsán a kisgyermekes édesanyák karrierlehetőségei vannak a mindennapjaim fókuszában, és a The Knotty Ones kiemelt figyelmet fordít a munkaerőpiac ezen szegmensére.
S hogy miről is van szó? Három barátnő felfedezte, hogy jó minőségű, fenntartható körülmények között készülő és divatos kötött holmikból hiány van a divatvilágban – úgyhogy létrehoztak egy vállalkozást. Mindent, ami a fast fashionban ártalmas, a visszájára fordítanak. Nemcsak arra törekednek, hogy minimalizálják az előállított ruhadarabok környezetterhelését, az is fontos számukra, hogy megfelelő munkakörülményeket és méltányos béreket biztosítsanak a kötőiknek. Szinte valamennyi bedolgozójuk édesanya – olyan litván nők, akik kisebb falvakban és városokban élnek, s akik számára egyébként nagyon csekély munkalehetőség elérhető.
Szeretem az olyan projekteket, ahol sikerül úgy összehangolni a keresletet és a kínálatot, hogy azzal valójában nem csak a fő problémát/ célkitűzést sikerül megoldani, hanem további pozitív externáliák is létrejönnek.
Arra a másikra emlékeztet, amikor öregek otthonában élő idős emberek Skype-oltak nyelvet tanuló fiatalokkal. Az egyik fél örült az anyanyelvű tanárnak, a másiknak feldobta a napját az az 1-2 órás beszélgetés, amelyben ráadásul 100%-os figyelemmel jelen kellett lennie, segítenie, tanítania kellett a másikat.
Még több ilyet! Nálunk is…!
