Október

Azt mondja az egyik barátom, hogy én mindig októberben mondok fel, és ez így nem pontos, volt már, hogy nyáron mondtam fel, csak októberig maradtam, és volt, hogy október elsején már az új helyemen kezdtem. Lehet, hogy van valami az őszben; ez a kedvenc évszakom, és lehet, hogy ilyenkor érzékenyebb vagyok, és egyszerűen zsigerből hozok döntéseket, megszűnök racionális lenni. Vagy egyszerűen csak ilyenkor érzem magam igazán önmagamnak, a borongós nappalok, a csendes eső, a ropogó színes avar mind-mind kedvesek nekem – s ehhez képest egy rossz munkahely akkora disszonancia, hogy nem tudok már mit kezdeni vele.

Szóval itt vagyok újra, októberben, s olyan felszabadultan, mintha mázsás súlyt tettem volna le – és most megint úgy érzem, hogy bármi lehetek, bármerre indulhatok. A héten voltam egy interjún, az interjúztató figyelmeztetett, hogy nagyon bonyolult a belső rendszerük, a betanulás hosszú és fájdalmas – és én arra gondoltam, hogy ha most meg akart ijeszteni, akkor ahhoz korábban kellett volna felkelnie.

Rutinom van abban, milyen a komfortzónámon kívül lenni, és tudom, hogy amiben az első nap még kezdő vagyok, néhány hét múlva gyakorlott leszek. Pontosan tudom, hogy az első hónapokban mindig fáradt leszek, és nem lesz sikerélményem. Aztán majd kialakulnak az új szinapszisok, tudni fogom, hogy mit és miért csinálok, és hogy mikor végzem jól a munkámat – akkor is, ha senki nem dicsér meg érte -, és újra lesz energiám ahhoz is, hogy a barátaimmal találkozzak.

Akkor is, ha alkalmazott leszek, és akkor is, ha főállású vállalkozó.

Van egy árajánlatom, amit még nem fogadtak el, és van még egy pályázatom, amire nem kaptam visszajelzést. A három lehetőség közül mindegyik egyenértékű abból a szempontból, hogy vonzóak is, de persze nehézségeket is tartogatnak. Úgyhogy próbálok türelmes lenni, várni, hogy leülepedjenek a dolgok, haladjanak a folyamatok. Várom a visszajelzéseket, és közben próbálom emlékeztetni magam, hogy most pihenhetek.

Ma beszéltem telefonon az egyik barátommal, és mondtam neki, hogy azért vagyok türelmetlen, mert nagyon szeretek dolgozni – és tényleg, szeretem, amikor azzal, amiben jó vagyok és szívesen csinálom, értéket teremtek. Mondjuk, most elég sokat olvasok. És filmeket nézek. És sétálok Ellával.
És találkozom a barátaimmal – és ezt imádom. Valahogy… nem szóltam nekik külön, de egymás után írtak rám, hogy találkozzunk egy kávéra, mintha csak megérezték volna.

Szóval ősz van, és én szeretem az őszt, és ennél jobb időzítést el sem tudok képzelni ahhoz, hogy – letegyem azt, ami már nem okoz örömet, és belekezdjek valamibe, ami annál inkább.

Illusztráció: Palásthy Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.