Nagyon ritkán olvasok non-fictiont. Sőt, hirtelen nem is tudnék mondani a tankönyveimen kívül olyan szakkönyvet, amit elolvastam. Voltak próbálkozásaim, de nagyjából az első 10-20 oldal után rendre elfogy a lendületem.
A képlet – Barabási Albert-László könyve – viszont marhajó. Kölcsönkaptam egy barátomtól, aki a könyvjelzője – evőpálcika papírja – alapján a 80. oldalig jutott vele, és mondta is, hogy őt annyira nem kötötte le. Ilyen ajánlás után kb. 2 hétig csak kerülgettem, s azután is csak azért nyitottam ki, hogy gyorsan átfussam – mert olvasatlanul visszaadni mégiscsak udvariatlanság lenne. Aztán beszippantott.
A képlet – a siker egyetemes törvényei nagyon NAGYON nagyon kellemes elegye egy hihetetlen tudományos kutatásnak, és egy csomó izgalmas sztorinak: sikerről, sikeres emberekről, meg azokról a törvényekről, amelyek – tetszik vagy sem – meghatározzák, hogy ki mennyire lesz sikeres az életében.
Nem önsegítő könyv – sokkal inkább abban segít, hogy megértsük a minket körülvevő világot. Ezúttal nem a fizikait – hanem a társadalmi (?) jelenségek hátterében húzódó hatásokat-ellenhatásokat. Öt törvényt ír le, amelyek bebizonyítják, hogy a sikerben semmi misztikus vagy varázslatos nincs – valójában nagyon is pontosan kiszámítható, előrejelezhető. A törvények között vannak, amelyek kifejezetten biztatóak: ha a kitartás tehetséggel párosul, garantált a siker, és vannak elszomorító tapasztalatok is, pl. a tudományos világban egy nő számára szakmai öngyilkosság csapatban dolgozni, miközben a csapatok jobban teljesítenek, ha nők is vannak a tagok között.
A könyv legnagyobb erőssége – és számomra ettől volt igazán különleges is -, az a rengeteg példa a sikerre: a tudósoktól kezdve a popsztárokon át képzőművészeken keresztül a jazz-zenészekig és sportolókig számos elképesztő történetet mesél el. Tényleg olyan érzés volt olvasni, mint egy nagyon tájékozott emberrel beszélgetni – és ez valami ritka kincs. Azon kaptam magam, hogy rá-rákerestem azokra a képekre, albumokra, repülőpilótákra, akiket említ a könyv; hogy sikeresebb lettem-e tőle, azt még nem tudom, de hogy gazdagabb, az egészen biztos.
Olvassátok el – s ha már itt tartunk, valakinek megvan otthon a Behálózva vagy a Villanások?
Illusztráció: By Katsushika Hokusai – Metropolitan Museum of Art
