Lassuló fast fashion

Reduce, reuse, recycle. A környezettudatos fogyasztók hármas törvénye. Vagyis: csökkentsd a fogyasztásod, válassz többször használatos termékeket, és amit csak lehet, hasznosíts újra. Különösen sok támadás éri a divatipart, s azon belül is a fast fashiont, hiszen az olcsó, rossz minőségű ruhákkal rögtön az első, legalapvetőbb szabály megszegésére bíztatnak.

Vakarom a fejem, hogy le merjem-e írni, hogy azért nem teljesen igazságos az öltözékgyártókat hibáztatni mindenért. A külső megjelenésünk, a ruhák, amelyeket viselünk, kommunikációs eszközök. Beszélnek arról, hogy kinek gondoljuk magunkat, jelezzük vele, hogy milyen csoporthoz tartozunk (vagy szeretnénk tartozni). A ruháink már azelőtt adnak rólunk információt, hogy kinyitnánk a szánkat, és ez nekünk, embereknek, fontos. Nemcsak a fejlett társadalmakban, hanem bárhol a világon, a legeldugottabb kis közösségben is. (Még a világi magamutogatástól elforduló szerzetesek csuháján is rögtön látszik, hogy ők a világ magamutogatásától elfordult szerzetesek.)

Ugyanakkor, mint bármelyik termelő cégnek, a divatmárkáknak is van lehetőségük dönteni arról, hogyan állítják elő a termékeiket. És itt kezd a dolog érdekes lenni.

A fenti két matricát egy Takko bolt kirakatán láttam, és rákerestem, hogy tulajdonképpen mit jelentenek, milyen vállalás illetve szabályozás áll mögöttük.

A BCI, vagyis Better Cotton Initiative program, ahogyan a matricán is látszik, a gyapottermelő vállalkozások fenntartható pamuttermelése érdekében jött létre. Az a céljuk, hogy az ültetvényeken dolgozók megismerjék azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével minimalizálhatják a víz és növényvédőszer használatát a földeken.

A Fair Wear Foundation ugyancsak nagyon érdekes. A Takko honlapján elérhető beszámoló alapján úgy tűnik, hogy egy igen szigorú minőségbiztosítási rendszerről van szó. A riportban nemcsak a szép és jó dolgok szerepelnek, hanem olyan vizsgálati anyagok is, amelyek egy-egy beszállítónál felmerült problémáról szólnak, például arról, hogy egy sztrájkot követően jogosan küldték-e el az embereket, illetve elküldték-e őket egyáltalán.
Valószínűleg nem könnyű ezeket a szálakat kibogozni, már csak azért sem, mert az európai cég beszállítói messze, délkelet-ázsiai országokban vannak, mindenesetre úgy tűnik, komoly beszámolási kötelezettségük van arról, hogy jogszerűen működnek.

Amiről nem tettek ki matricát, de a honlapon ez is szerepel, és nekem nagyon tetszik, az a “Kedvenc darabom a Takko Fashiontől”, amely az alapanyagok és a gyártás mellett a szabásvonallal is foglalkozik. Ezeknek a ruháknak az esetében azt (is) vizsgálják, hogy mennyire kényelmes viselni őket – ide tartoznak például a babacuccok, de felnőtteknek való darabok is vannak, persze.

Az a különös, hogy ha véletlenül nem veszem észre a matricákat, soha nem jut eszembe, hogy egy kisebb divatmárka ilyen komolyan foglalkozik a fenntarthatósággal. Arra gondoltam, hogy jó ötlet felvenni velük a kapcsolatot, és megkérdezni, hogy a termelésen kívül vannak-e környezetbarát kezdeményezéseik – úgyhogy írtam egy e-mailt.

Másnap kaptam is választ Katharina Petermanntól (Shout out to Katharina, thank you again for your kind reply! 🙂 ), aki a Takko Fashion vállalati kommunikációs igazgatója.

Azt írta, hogy naná. Odafigyelnek rá és szabályozzák a működésük környezetre való hatását, tisztában vannak a felelősségükkel a jövő generációkért.

A boltokban és raktárakban törekednek az energiatakarékos megoldások alkalmazására. Egy új bolt nyitásakor, vagy a meglévők felújításakor mindig megnézik, be tudnak-e vezeti valamilyen környezetterhelést csökkentő újítást, például megújuló erőforrások használatát villanyáram előállításához. És ha igen, akkor egy füst alatt ezt is elintézik.
Szinte mindenhol LED-es fényforrásokkal világítanak.
A winsen-i raktárukat pedig a német fenntartható építészeti tanács arany fokozatú zöld-épületnek minősítette, az építéskor alkalmazott környezetbarát technológiák miatt. (Kerestem róla képet, sajnos ránézésre csak egy szürke doboz, úgyhogy nem mutatom meg külön.)

A szállítással kapcsolatban céljuk a károsanyag kibocsátást a lehető legalacsonyabb szintre szorítani. Ha megoldható, kerülik a légi szállítást, hiszen a magas CO2 kibocsátás mellett, így csak kisebb csomagokat tudnak fuvarozni. Ehelyett inkább a hajókonténereket részesítik előnyben, azonban itt is odafigyelnek, hogy optimálisan kihasználják őket, ne szállítsanak feleslegesen több konténert, mint amennyire valóban szükségük van. A csomagolóanyagok minőségére és mennyiségére is figyelmet fordítanak, a céljuk minél kevesebb papírt és műanyagot használni.

Azt szeretem ezekben a vállalásokban, hogy a közvetlen gyártáshoz kapcsolódókon kívül nem szektorspecifikusak, és valójában, nem is annyira bonyolultak. Az energiatakarékos megoldásokkal, vagy a minél alacsonyabb károsanyag kibocsátásra optimalizált szállítással ráadásul a saját költségeiket is csökkentik.

Jó, hogy van ilyen. Legyen minél több ilyen!

Kiemelt kép: Charisse Kenion

BCI és FWF illusztrációk a Takko Fashion honlapról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.