Költözünk!

Hat éve laktam az ismerőseim lakásában, amikor tavaly nyáron valami átkattant bennem, és végre az otthonomnak kezdtem érezni. Egészen addig igyekeztem nagyon tárgyilagos maradni, és nem nagyon berendezkedni – tudtam, hogy a terveik között szerepel, hogy eladják, csak a megfelelő alkalomra várnak.

És ez egy érdekes váltás volt. Addig is jó viszonyban voltam a házban lakókkal, de onnantól kezdve elkezdtem megnyílni – tavaly év végén már szinte mindenki az ismerősöm volt a Facebookon, és egyszer-egyszer még át is mentem egyikükhöz-másikukhoz. Meg ők is jöttek hozzám. Elkezdtem megmelegedni, és ez nagyon kedves érzés volt.

Aztán… aztán most költözöm. És a kezdeti ijedtség után persze minden jóra fordult, és teljesen be vagyok zsongva. Óriási szerencsével találtunk egy szuper új otthont Ella kutyával. Február végén indul a mandula, addig mindenféle költözéselőkészítő dolgon töröm a fejem.

Az új lakás egyik legjobb tulajdonsága egyébként az, hogy közel van. Szóval, jóidőben biztosan ott találjuk majd az ÖTYE klubot a padon, mikor Ellával sétálunk. És ugyanúgy látni fogjuk, hogyan nő hétről hétre, évre évre az a már-nem-is-olyan-kisgyerek a szomszéd lakásból. Látni fogom, ahogy a fiatalabbak szaladnak a dolgukra, az idősebbek meg nekiindulnak a bevásárlókörútnak a gurulós bevásárló szatyrukkal. Látni fogom, mikor a külföldön dolgozók hazajönnek egy pár hétre, hogy aztán egyik napról a másikra megint ne találjam ott az autójukat a ház előtt. Valószínűleg látni fogom azokat is, akik majd az én helyemre költöznek be. Találkoztam néhány érdeklődővel, helyes emberek. Eleinte biztos fura lesz, ahogy a saját történetüket beleszövik a többiekébe, aztán meg már elképzelhetetlen lesz, hogy ne tartozzanak oda ők is.

A búcsú része természetesen az is, hogy össze kell csomagolnom a cuccaimat. Szeretem azt gondolni, hogy nagyon tudatos vagyok, és szinte csak olyan tárgyakat őrzök, amelyekre valóban szükségem van – de azért ez nincs teljesen így. Viszont nem akarok feleslegesen áthurcolni semmit, egyik lakásból a másikba.

Néhány régi elektronikai cuccomat már leadtam a Media Marktban – a biztonság kedvéért előtte odatelefonáltam, és milyen jól tettem, mert a munkatárs, akivel beszéltem, tőlem hallott róla először, hogy átveszik az e-hulladékot. Néhány hete már átválogattam a gyógyszereimet is, ez megint olyasmi, amit nem akarok a kommunális hulladékba dobni – patikákban, sőt a közeli DM-ben is van speciális gyűjtődoboz, csak el kell vinnem odáig. Tegnap este pedig a sminkecseteim és fésűim közül száműztem azokat, amiket tulajdonképpen soha nem használtam, mert valami problémám volt velük.
A minimalista YouTube-er, Benita Larsson is mostanában töltött fel videót egy olyan egyhónapos kihívásról, amelyben minden nap eggyel több cucctól kellett megszabadulnia – vagyis az első napon 1, a második napon 2, míg az utolsó napon 30 nem használt tárgytól.

Akár kihívás, akár költözés – érdekes új perspektívát ad, ha úgy nézünk a tárgyainkra, hogy mi az, ami nélkül tulajdonképpen könnyedén tudnánk élni. Egyszerolvasós regények, régi tankönyvek, kényelmetlen ruhák, miniatűr virágcserepek, soha nem választott illóolajak, papír reklámtasakok (mondjuk éppen ilyenben adtam le a régi vízforralómat, de aligha kell kettőnél többet megtartanom “minden eshetőségre”).

Szóval rajta vagyok a szortírozáson…

…azt hiszem, Ella kutya játékaiból mindegyik marad.

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.