Digitális detox – most fontosabb, mint valaha

Tegnap képernyőmentes napot tartottam. Először arra gondoltam, hogy csak a közösségi médiát és a híroldalakat fogom mellőzni, végül egyszerűbbnek tűnt egyáltalán nem használni a kütyüimet.

Persze rögtön ilyenkor jut eszembe, hogy rá kéne keresni erre, és meg kéne nézni azt, de végső soron egészen könnyű volt megvonni a vállam, és kitalálni helyette valami mást. Nagyon jó könyvet olvasok, ez biztos számít. És vasárnap volt, így a home office-ból dolgozó tesóm is ráért, hogy egy kis minőségi időt töltsünk együtt. A jó időben Ella kutyát is megmozgattuk – csak visszafogottan, igyekszünk arra kerülni, ahol a madár se jár, de ő alig párszáz méteren is tud nagyon peckesen masírozni. No meg az eső új illatokat hozott, ezt is rettenetesen élvezte.

A digitális detoxnak amúgy egészen hamar megéreztem az áldásos hatásait: a görgetéssel elvesztegetett idő miatti lelkiismeretfurdalás teljes hiányát, és a mindenféle “hírre” való stresszreakcióm elmaradását. Valószínűleg mindenkinek máshol van az érzékenységi küszöbe; engem az ismerőseim járvánnyal kapcsolatos vélemény-posztjai is zavartak már.
Szerintem érdekes kérdés – nem tudom, más is gondolkodott-e rajta – hogy hogyan éreznénk magunkat ebben a helyzetben, ha csak a saját szubjektív megélésünk lenne, és nem értesülnénk mások érzelmeiről. Vajon hol van az a határ, amikor a sorsközösség támogató érzése (más is ugyanúgy érez, ahogy én, nem vagyok egyedül) átbillen negatív, a saját jóllétünket akadályozó empátiába (én már jól lennék, de a többiek nagyon rosszul érzik magukat, és ez hat rám, mert kedvelem őket, fontosak nekem).

Ez most családtagok és barátok között is előfordulhat: vajon odafigyelünk-e rá, hogy a másiknak éppen szüksége van-e a legfrissebb hírekre. Az egyik oldalon ott van a ventillálás fontossága, és kinek ventilláljon az ember, ha nem a hozzá legközelebb állóknak – de azt is érdemes szemelőtt tartanunk, hogy a másik érzelmi állapotára hatással van, amit ráöntünk, különösen, ha ő szeretné ezektől inkább távol tartani magát.
Azt hiszem, a járvánnyal kapcsolatos bármilyen tartalom megosztása előtt IS érdemes feltennünk magunknak a Szókratészi szűrőkérdéseket: igaz-e, hasznos-e, és jó érzéseket kelt-e, amit mondani akarunk.

Persze egy világjárvánnyal kapcsolatban kevés dolog van, ami jó érzéseket kelt, de azt hiszem, mindenki érzi a különbséget aközött, amikor csak jól kipuffogom valami miatt (a szomszédon miért nincs maszk?!?!?!), vagy építő kritikát fogalmazok meg (a szomszédnak kéne maszk, tud valaki adni? #nagyfejevan).

Szerintem a fenntartható társadalomnak része az, hogy a közösségnek nemcsak a testi hanem a lelki egészségéért is felelősséget vállalunk. Hogy egy veszélyhelyzetben semmiképpen nem keltünk félelmet. Vannak olyan külső körülmények, amelyeket nem tudunk befolyásolni – ezekkel kapcsolatban fontos, hogy a lehető legjobb megoldáson törjük a fejünket. És elképesztően fontos az együttérzés, a megértés, és az érzelmi támogatás – végig szemelőtt tartva, hogy a cél egymás felemelése, és nem lehúzása.

Illusztráció: Annie Spratt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.