2021, január

Olyan sok téma kavarog a fejemben, aztán amikor leülök, hogy megírjam őket, eszembe jut egy csomó fontosabb dolog – egy csomó hasznosabb, úgy értem.

De most blogot fogok írni, mert a tavalyi év a maga faragatlan stílusában rávilágított többek között arra is, hogy mindig a munkát priorizáltam a pihenéssel szemben. Ó, hányszor mondtam, hogy hétvégén nem fogok dolgozni, aztán eljött a hétvége, tudtam, hogy van függőben feladatom, és valójában rá is értem…

Szóval, 2021 van, január, és én úgy érzem, hogy új szelek fújnak körülöttem, mintha teli lennének ezek a napok-hetek friss energiákkal. Nem tettem újévi fogadalmakat, de igyekszem növelni a naponta megtett lépéseim számát. Múlt héten egész jól alakultak a számaim, aztán a hétvégi havas-jeges körülmények között örültem, ha ép bőrrel és száraz nadrággal megúsztuk a napi kötelező minimum kutyaséltáltatásokat. (A vicces az, hogy a kutya is csúszkált, de ez cseppet sem zavarta abban, hogy menjen az izgalmas, és a hóban még fel is erősödött illatok után. Az mellékes, hogy közben gazdi a póráz másik végén talpon tud-e maradni.)

S ha már szóba került Ella kutya – a héten állatorvosnál jártunk, és úgy tűnik, hogy mostmár élete végéig gyógyszert kell szednie. Csak egy enyhe vízhajtót, de mégis – csacsi öreg kutyám. Azoknak, akik kutyája van/vagy nincs, csak érdeklik a részletek: Ella, ha nagyon hevesen játszik, (hencsereg, szökdécsel, birkózik) kb. fél perc után felpattan, és befelé tüsszent, harákol. Úgy tűnik, ez a kezdetek óta meglévő enyhe szívbetegsége következménye. Séta vagy szaladgálás közben teljesen tünetmentes, és ami a legfontosabb, olyan sem fordult még elő, hogy pihenéskor elkezdett volna köhögni. Most megnézzük, hogyan hat rá a gyógyszer, ha beválik, akkor minden nap kap majd. Naponta kétszer-háromszor – de nem tiltakozik ellene, egy kis macisajtba rejtem neki; még csak nem is pislog, egyben lenyeli.

Most éppen az egyik macska is kap gyógyszert, hasonló panaszokkal; és neki is én adom be a tablettát… de persze, ott egész más a felállás. Az az igazság, hogy eddig mindig összetörtük a macskák gyógyszerét, és belekevertük a kajájukba, most viszont pont egy olyan dokihoz kerültünk, aki azt mondta, ugyanmár, aprócska a gyógyszer, ha összetörjük és a kajában megérzi, nem fogja megenni a macska, inkább adjuk be neki egyben, like a boss. Mit mondjak, sokat számít, hogy ennek a macskának egyáltalán nincs foga… és hogy amúgy is egy végtelenül kedves jószág. Szóval… akkor is lenyeli a gyógyszert, ha éppen nem sikerül olyan jól a nyelve tövére tolnom, mint ahogy a doki mutatta. (Szegény, lehet, hogy azt gondolja magában, “Jézus, ember, tedd a mancsomba, adj egy pohár vizet, nem kell itt barbárkodni.”)

És ugyancsak a korlátozások egyik szerencsés fordulata számomra a Távmozi is. Emlékszem, gimis koromban hetente mentünk moziba: a helyi művelődési házban ráadásul mindenféle filmet vetítettek, nemcsak a nagy amerikai kasszasikereket, sőt, főleg nem azokat. Mostanában viszont nagyjából szökőévente egyszer megyek el moziba – a kínálatuk nagyon eltávolodott a keresletemtől. Az én kulturális ragtapaszom erre a helyzetre a helyi multifunkcionális közösségi központban évente néhány alkalmommal megrendezett filmhetek, mini filmfesztiválok voltak, tavaly azonban – ha volt is – én kimaradtam ebből. Nyáron a Francia Intézet a Frakofón Filmhónap programja keretében ingyenesen elérhetővé tett 21 filmet (egész estés és rövidfilmeket), amivel akkor jól fel is töltekeztem – és most, november elejétől, itt a Távmozi. Ahol a budapesti művészmozik műsorából lehet válogatni. Abszolút megvan a moziélmény, mert egy-egy jeggyel csak adott napon, adott kezdési időponttól elérhetőek a filmek, viszont láttam már ismétlődő filmet, szóval van remény akkor is, ha csak utólag vesszük észre, hogy vetítettek valamit, amit megnéztünk volna. (Közben észrevettem, hogy megint van francia filmfesztivál, szuper!)
Apróság, de én imádom, hogy újra nézhetek normális filmeket, ha szeretnék. És azt is szeretem, hogy van egy kínálat, amiből válogathatok – mert így gyakran olyan filmek kerülnek elém (ahogyan a filmfesztiválokon is), amikről még csak nem is hallottam, és magamtól szinte biztosan nem jutna eszembe megnézni őket. Nagyon szurkolok, hogy ez a lehetőség a veszélyhelyzet elmúltával is megmaradjon, nekem sokat javít a közérzetemen 🙂

Mindent összevetve, nincsenek nagy izgalmak… De kezd kitavaszodni, mindenféle értelemben, és ez jó.

Kép a gyönyörű Izlandról, Fernando Puente

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.