És újra, a meditációról

2018-ban töltöttem le a telefonomra az Insight Timert, egy szuper meditációs appot. Mivel van benne szokáskövető funkció is, nagyon hamar ráálltam a rendszeres, napi meditációra – mert nem akartam megtörni a szériámat 🙂 Lettek kedvenc meditációim és kedvenc guruim; ugyanakkor 80 ezer meditáció van az appban. És valamivel több, mint egy év elteltével rám tört a bőség zavara, a rossz értelemben. Tulajdonképpen milyen meditációkat kellene hallgatnom? Mire kellene koncentrálnom? Több életterületen is vannak elakadásaim, mennyi ideig kellene egyiket-másikat “megdolgoznom”? Vagy, egyáltalán, hogyan kéne ezt jól csinálni? Egyáltalán jól meditálok én?

A legszignifikánsabb változás számomra az volt, hogy hiperérzékeny lettem a környezetem “energiáira”, ami egy rosszhangulatú munkahelyi közösségben totál szívás, cserébe a konkrét stressz-események nagyon gyorsan végigvonultak rajtam. Ha történt valami, ami érzékenyen érintett, nem ragadtam bele, s főleg nem emésztettem magam rajta napokig. Általában néhány óra alatt túltettem magam a történteken.

Viszont ez eredeti ok, ami miatt meditálni kezdtem, az általános szorongásom, nem szűnt meg.

És erről akarok most írni.

Hogy az én tapasztalatom, az én utam, amit végigjártam szorongás-pánik témában, az nagyon sarkítva az, hogy, mivel testi betegségem nem volt, az orvosok nem tudtak segíteni, a számtalan alternatív terápia pedig ugyancsak nem működött. Kineziológia, wingwave, családállítás, access-bar kezelés, különböző masszázsok, különböző diéták, homeopátia, művészetterápia, EFT, agykontroll, jóga, meditáció – biztos, hogy kihagytam valamit, hiszen húszévnyi próbálkozásról beszélünk. És hogy ezek a dolgok egyébként mind adtak valamit, fontos felismeréseket, önreflexiót, vagy egyszerűen “csak” self-care-t, valamit, ami jólesik. Tehát semmiképpen nem voltak haszontalanok, arról nem is beszélve, hogy ilyenszintű önismereti utat kevesen járnak be a huszas-harmincas éveikben. Csak direktben, a szorongásra és a pánikra, nem jelentettek megoldást.
És ebből az egészből nekem az volt a két végkövetkeztetésem, hogy a) az orvosok nem tudnak segíteni, tehát magamnak kell megoldást találnom, de b) erre nem vagyok képes. Mivel a probléma a fejemben/ személyiségemben/ jellememben van, meg tudnám oldani – de nem tudom. Mert – mert mert mert, ki tudja miért, de nem vagyok rá képes. Meg kellene tudnom oldani, de nem tudom. Kinek a hibája? Az enyém. Kin múlik? Rajtam. Ki nem képes rá? Én.

És akkor tavaly ősszel egy pszichiáter írt fel nekem antidepresszánst és szorongásoldót, (és mellé ajánlott levendula illóolajos kapszulát és Schüssler sókat kiegészítő kezelésként, no meg a kollégája relaxációs YouTube csatornáját), és most egy egészen más minőségben létezem. Lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de amit érzek, amit meg tudok fogalmazni, az az, hogy jó a közérzetem.

Ezt az egészet azért akartam elmesélni, azért akarok erről beszélni, mert valójában én sem gondoltam, hogy antidepresszánsra lenne szükségem. Mert nem voltak klasszikus depressziós tüneteim, és oké, hogy minden egyes nap meg kellett küzdenem azért, hogy többé-kevésbé részt tudjak venni az életemben – és emiatt egy kicsit talán csendesebb, visszahúzódóbb, melankolikusabb voltam, – de azért láttam, ahogyan fejlődöm. Kitűztem célokat és megvalósítottam őket. Sokmindent csináltam, ami örömet okozott. A kedvezőtlen körülmények ellenére megtaláltam a boldogságomat.

Egy kicsit olyan ez talán, mint amikor valaki nem lát túl jól, de nem is olyan vészes a helyzet, szóval tudja élni az életét, meg nem megy neki a villanyoszlopoknak. És akkor kap szemüveget, és egyből mindjárt könnyebb az élete. Nem lesz lézerlátása, de az életminősége szignifikánsan javul.

És nekem ezt jelenti most ez a gyógyszer. Ezért nem is tudok mást mondani, mint, hogy semmi más nem változott, “csak” az, hogy jól érzem magam a bőrömben. És ez óriási változás. De nem lettem pl. egyik napról a másikra vidámabb – mondjuk most, hogy belegondoltam, talán, mintha többet nevetnék, de ez talán logikus következménye annak, hogy nincs rajtam a mindennapi szorongás terhe. (De azért én eleve eléggé jókedélyű voltam/vagyok.) És nem érzem kevésbé súlyosnak a problémáimat sem – de egészen máshogy tudok szembenézni velük úgy, hogy egyébként, általánosságban, jól vagyok.

Én melatonint szedek, ami a cirkadián ritmusra hat, ez nekem új, de állítólag ez is összefüggésben van a szerotonin szinttel – mert persze nálam is ennek a megemelése a cél. És ezzel érkeztünk el ennek az egész posztnak a lényegéhez. Hogy az alacsony szerotonin szintet nem lehet megemelni alternatív terápiákkal. Úgy értem, persze, a sportolás, a szerelmeskedés, a napsütés és a minőségi, éjszakai alvás számítanak, segítenek. De tartósan és jelentősen, én azt hiszem, nem jelentenek megoldást.

És hogy fantasztikusan jó dolog a rendszeres meditáció. De önmagában nem biztos, hogy elég. Nekem nem volt az, de ezt nem tudtam. És egészen tavaly őszig más sem gondolt rá.

Most kb. fél éves kihagyás után kezdtem újra meditálni. Amikor nyár végén állandósult a szorongásom, egyszerűen nem tudtam meditálni sem. Úgy éreztem, hogy a rendszeres gyakorlás ellenére kicsúszott a kezemből az irányítás. Éjszaka pánikrohamaim voltak, nappal pedig rettegtem a következő éjszakától.
Szóval hónapokig nem meditáltam, nemrég kezdtem újra.
És azért más így… hogy nem azért meditálok, hogy egy minimum lelki egyensúlyt érjek el, amin már képes vagyok működni. Hanem azért, hogy rendezzem a gondolataimat, visszatérjek a jelenbe, oldjam a testemben lévő feszültséget és visszakapcsolódjak önmagamhoz. Nem egy háborgó tengerben próbálom a fejem a víz fölött tartani, hanem egy tó fodrozódó hullámaira fekszem fel.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy kb. 7 éve dolgozom együtt a mostani pszichológusommal. Irdatlan meló van mögöttünk, talán a nehezén már túl vagyunk, viszont itt meg mindig kicsit “bezavar”, hogy aktuálisan mi van. Amikor hónapokon keresztül a munkahelyi konfliktusaimra próbálunk megoldást találni, akkor már nem jut idő arra, hogy helytelen gondolkodási mintákat javítsunk ki.
És ugyanígy, a pszichoterápia sem tudja növelni a szerotonin szintjét a szervezetünkben.
Sok más szempontból viszont ugyancsak hozzájárulhat az életminőségünk javulásához – ahogyan nekem is rengeteget segít.

Illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.