Festékekről és festőkről

Mióta nem járok iskolába és nincs tavaszi szünet, nem tudok rendesen felkészülni a húsvétra. Csak jön, aztán megy, mire kicsit le tudnék lassítani, és megérkezni az ünnepre, már el is múlt, és újra szaladni kell a dolgos hétköznapokkal. Most viszont láttam valami érdekes dolgot, ami nagyon tetszett, és totál húsvétra hangoló elfoglaltságnak tűnik: tojásfestés, természetes…

Épített/környezet

Hallgattam egyszer egy olyan Futurelearn kurzust, ahol feladat volt reflektálni arról, hogyan változott meg a környék, ahol élünk az elmúlt 10-15 évben, az emberi tevékenységek hatására. Volt, aki tudott előtte-utána fotókat is mutatni; korábban zöldellő domboldalakon házak jelentek meg, vagy szélesen elterülő legelőket aszfaltutak szabdaltak fel. Akár tetszik, akár nem, az ember újabb és újabb területeket…

Egy szó a szejtánról

Itt a 3. húsmentes hétfő, ami már az 5. kihívás a 100 Fenntartható Tett évében – ebből az alkalomból most már igazán szólni kell egy-két jó szót a szejtánról!  Vagy más néven búzahúsról – az egyik legnépszerűbb húshelyettesítőről. Én tavaly nyáron találkoztam vele, elképesztően finom szejtánfasírtot ettem – amit nem sokkal később már a saját…

És akkor elmentem egy kiállításra, egyedül

Néhány éve csak azért vettem ki két könyvet az ókori Kínáról, mert néhány nappal korábban rádöbbentem, hogy semmit nem tudok a kínai kultúráról. (A raktárból hozták ki őket, csak az egyiket olvastam el, de az nagyon tetszett. És bár még mindig nem tudnék akadémiai vitába bonyolódni Kína történelméről, vagy hagyományairól, vagy a kínai mondavilágról, de…

Olvasnivaló hétvégére – Villanyautóval Nürnbergbe

Tegnap remek cikkre bukkantam a neten – a Totalcar jóhumorú fiai villanyautó tesztelésre adták a fejüket, egészen pontosan azt akarták kipróbálni, hogyan lehet eljutni Budapestről Nürnberge egy Kia Soul EV-vel. Januárban.  Én a meleg szobából nagyon nevetek a cikksorozaton, és nagyon-nagyon szurkolok nekik, még ha csak a legvégén kapcsolódtam is be az eseményekbe (ma talán…

Panelcitrom 2.

Nyáron elültettem néhány citrommagot, és én voltam a legjobban meglepve, hogy szép egymásutánban kikeltek. Még mindig élnek, és igaziból eljött az ideje, hogy kiköltözzenek nevelőanyjuk, az anyósnyelv cserepéből.  Most nagyon szurkolok nekik, mert az átültetés amúgy is rizikós, itt meg ráadásul citromokról van szó; remélem, hogy szeretni fogják az új földjüket, a biztonság kedvéért egymás…

Gyömbéres citromos túlélőital – avagy minden, amit a gyömbérről nem gondoltam volna

Tavalyelőtt, karácsonykor kerültem közelebbi ismeretségbe a gyömbérrel – addig azt hittem, nem szeretem. És hogy nagyon drága.   Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon is kedvemre való az íze, és az eredetileg sütihez vásárolt nagyjából tenyérnyi darab rettentő kiadós, úgyhogy az ünnepek alatt számos kancsó citromos-gyömbéres-mézes tea is készült.  Tavaly ősszel már kifejezetten azért vásároltam újra gyömbért,…

Kedves 2016!

 Milyen különös, amikor az év első napja éppen péntekre esik. A péntekben már benne van a közelgő szabadság ígérete, de még hétköznap; jókedvűbb, könnyedebb ilyenkor a kötelezettségek teljesítése. Ilyen lesz az egész évem, ha a terveimet megvalósítom. Itt a blogon január végén kezdődik majd valami nagyon izgalmas – lesz vele munka, ÉS jó mulatság lesz!   Kedves 2016!…

A szerkesztő levele

 Az év végére nagyon sűrűek lettek a napok, és nekem teljesen elfogytak az energiáim. Ezért az ünnepek pihenéssel fognak telni, bár nagyon sok tervem volt/van! a bloggal (meg néhány blogos-titkos projekttel) kapcsolatban. Tegnap éjjel hazaért a tesóm is, aki évek óta külföldön él, s ettől a ténytől meg aztán főleg pazarlásnak tűnik egyetlen percet is…