Tegnap képernyőmentes napot tartottam. Először arra gondoltam, hogy csak a közösségi médiát és a híroldalakat fogom mellőzni, végül egyszerűbbnek tűnt egyáltalán nem használni a kütyüimet. Persze rögtön ilyenkor jut eszembe, hogy rá kéne keresni erre, és meg kéne nézni azt, de végső soron egészen könnyű volt megvonni a vállam, és kitalálni helyette valami mást. Nagyon…
Kategória: közösség
Magánvélemény
Azt hiszem, ezt mindnekinek magának kell most kitapasztalnia. Valószínűleg mindannyiunk története más, és ezért máshogy éljük meg ezt a különös, furcsa tavaszt. Én a magam részéről jól vagyok. (Rendben van, ha erről beszélek?) Az első néhány napban megijedtem, de elég hamar rájöttem, hogy egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy én lehetőség szerint nem szeretnék hónapokra egy…
Hogyan ne nyírjuk ki egymást járvány idején
Tegnap többször is láttam a Facebookon egy posztot, amivel nagyon nem értek egyet. Arról szólt, hogy van, aki nem érdemli meg az egészségügyi ellátást. Megértem a poszt írása mögötti érzelmeket – az aggódást, a bizonytalanságot, a félelmet. De ha most elkezdünk arról vitázni, hogy ki mit érdemel, ha veszélyhelyzetben különbséget teszünk az emberéletek értéke között,…
Tavasz, 2020.
Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de – nézzük, ma mitől érezhetem jól magam? Ami egészen biztos, hogy tavasz van. Mire én felébredek – sőt, mire Ella felébred, mert ő rendre hajnali öt órakor jelzi, hogy kialudta magát, és beugrik mellém még egy órányi szendergésre – szóval, mire mi felébredünk, a madarak már nagyban csiripelnek,…
Miért fontos egy könyvklub?
Sok-sok évvel ezelőtt olvastam az Angry Housewives Eating Bon Bons című könyvet, azóta szeretnék könyvklubot. (A történet 4 nőről szól, és ha jól emlékszem, egyikük férje hivatkozik így a havi találkozóikra: feleségek összejönnek, édességet majszolnak és könyvekről vitáznak.) Gimis koromban sokan olvastunk, és mindig lehetett valakivel könyvekről beszélgetni; mostanában ez ritkaságnak számít. (Nekem is volt…
Új trendek a pénzügyekben
Feliratkoztam a The New York Times női hírlevelére – és imádom. Minden péntek este megérkezik a postaládámba a hét legjobb e-mailje, egy vezető cikkel és néhány linkajánlóval. Csupa olyan tartalmat kapok, ami máshonnan aligha jutna el hozzám, ráadásul csodálatos, klasszik újságírást idéző minőségben. A közös ezekben a cikkekben, hogy női főszereplők történetein keresztül a lehető…
Fenntartható kommunikáció, avagy az új biznisz
Remélem, hogy az jó ómen, ha egy évekkel korábbi ötletemet még mindig nagyon klassznak tartom. Még főiskolás voltam, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a legtöbb cégnek totál szervezetlen a CSR tevékenysége, s ráadásul mintha csak a nagyvállalatok foglalkoznának társadalmi felelősségvállalással, pedig ez egyáltalán nem függ a mérettől. Most úgy látom, hogy a fogyasztók egyre inkább…
Hogyan kötünk 2019-ben?
Valami lehet a levegőben, mert két olyan projekt is szembejött velem, amelynek a témája a kötés. Az egyik egy verseny: kötés heavy metal zenére. Nem mondom, hogy nem sokkoltak a látottak, de amennyit felfogok belőle, azt imádom. A másik egy fenntartható üzleti modell. Azért akadt meg rajta a szemem, mert a főállásom kapcsán a kisgyermekes…
December
Múlt héten ilyenkor azt éreztem, hogy végtelenül elfáradtam. És egy kicsit sajnáltam is magam miatta. Aztán egyszercsak beugrott, hogy dolgozhatnék annyit a főállásomban, amennyi pénzt kapok érte – de valójában szeretem azt a munkát, és nagyon hiszek ebben a pályázatban. Felelősnek érzem magam a kollégáimért, s nagyon erős bennem a csapatszellem – nem tudom abbahagyni…
Zero Waste Week 2018.
Múlt héten volt a Zero Waste Week. 2008-ban, az Egyesült Királyságból indult az a kampány, amely szeptember első teljes hetét a “felesleg” csökkentésére való figyelemfelhívásnak szenteli. Felesleges minden, amit nem használunk – viszont az előállításához erőforrásokat vettünk igénybe. Klasszikus példa a majd’ minden háztartásban megtalálható fúrógép – valójában nem egy barkácsgépre van szükségünk, hanem a lyukra…
Hagyományőrzés
Múlt hétvégén részt vettem a tatabányai Skanzen-napon. Magamtól nem mentem volna el, de a tesóm szervezte, aki korábban önkénteskedett egy olyan rendezvényen, amelyet én szerveztem. Szóval, úgy éreztem, jövök neki eggyel. Magamtól nem gondoltam volna, hogy egy, a bányász hagyományok megőrzéséről szóló rendezvény nekem érdekes. Vagy fontos. Aztán persze rájöttem, hogy nagyon is az. Néhány…
Beszélhetünk – a gyászról?
Tegnap beszélgettem egy gyászfeldolgozó mediátorral. Jelentkezett az egyesülethez, ahol önkéntes vagyok, felajánlotta a segítségét, illetve leginkább meg akart minket ismertetni a gyászfeldolgozó csoportok műfajával. Én nem tudtam, hogy van ilyen… és ami azt illeti, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ez egy feltöltő beszélgetés lesz. A gyászfeldolgozó csoport nagyjából úgy működik, mint bármilyen “klub”, ahol…
