Digitális detox – most fontosabb, mint valaha

Tegnap képernyőmentes napot tartottam. Először arra gondoltam, hogy csak a közösségi médiát és a híroldalakat fogom mellőzni, végül egyszerűbbnek tűnt egyáltalán nem használni a kütyüimet. Persze rögtön ilyenkor jut eszembe, hogy rá kéne keresni erre, és meg kéne nézni azt, de végső soron egészen könnyű volt megvonni a vállam, és kitalálni helyette valami mást. Nagyon…

Magánvélemény

Azt hiszem, ezt mindnekinek magának kell most kitapasztalnia. Valószínűleg mindannyiunk története más, és ezért máshogy éljük meg ezt a különös, furcsa tavaszt. Én a magam részéről jól vagyok. (Rendben van, ha erről beszélek?) Az első néhány napban megijedtem, de elég hamar rájöttem, hogy egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy én lehetőség szerint nem szeretnék hónapokra egy…

Hogyan ne nyírjuk ki egymást járvány idején

Tegnap többször is láttam a Facebookon egy posztot, amivel nagyon nem értek egyet. Arról szólt, hogy van, aki nem érdemli meg az egészségügyi ellátást. Megértem a poszt írása mögötti érzelmeket – az aggódást, a bizonytalanságot, a félelmet. De ha most elkezdünk arról vitázni, hogy ki mit érdemel, ha veszélyhelyzetben különbséget teszünk az emberéletek értéke között,…

Tavasz, 2020.

Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de – nézzük, ma mitől érezhetem jól magam? Ami egészen biztos, hogy tavasz van. Mire én felébredek – sőt, mire Ella felébred, mert ő rendre hajnali öt órakor jelzi, hogy kialudta magát, és beugrik mellém még egy órányi szendergésre – szóval, mire mi felébredünk, a madarak már nagyban csiripelnek,…

Miért fontos egy könyvklub?

Sok-sok évvel ezelőtt olvastam az Angry Housewives Eating Bon Bons című könyvet, azóta szeretnék könyvklubot. (A történet 4 nőről szól, és ha jól emlékszem, egyikük férje hivatkozik így a havi találkozóikra: feleségek összejönnek, édességet majszolnak és könyvekről vitáznak.) Gimis koromban sokan olvastunk, és mindig lehetett valakivel könyvekről beszélgetni; mostanában ez ritkaságnak számít. (Nekem is volt…

Új trendek a pénzügyekben

Feliratkoztam a The New York Times női hírlevelére – és imádom. Minden péntek este megérkezik a postaládámba a hét legjobb e-mailje, egy vezető cikkel és néhány linkajánlóval. Csupa olyan tartalmat kapok, ami máshonnan aligha jutna el hozzám, ráadásul csodálatos, klasszik újságírást idéző minőségben. A közös ezekben a cikkekben, hogy női főszereplők történetein keresztül a lehető…

A sikerről

Nagyon ritkán olvasok non-fictiont. Sőt, hirtelen nem is tudnék mondani a tankönyveimen kívül olyan szakkönyvet, amit elolvastam. Voltak próbálkozásaim, de nagyjából az első 10-20 oldal után rendre elfogy a lendületem. A képlet – Barabási Albert-László könyve – viszont marhajó. Kölcsönkaptam egy barátomtól, aki a könyvjelzője – evőpálcika papírja – alapján a 80. oldalig jutott vele,…

Fenntartható kommunikáció, avagy az új biznisz

Remélem, hogy az jó ómen, ha egy évekkel korábbi ötletemet még mindig nagyon klassznak tartom. Még főiskolás voltam, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a legtöbb cégnek totál szervezetlen a CSR tevékenysége, s ráadásul mintha csak a nagyvállalatok foglalkoznának társadalmi felelősségvállalással, pedig ez egyáltalán nem függ a mérettől. Most úgy látom, hogy a fogyasztók egyre inkább…

Hogyan kötünk 2019-ben?

Valami lehet a levegőben, mert két olyan projekt is szembejött velem, amelynek a témája a kötés. Az egyik egy verseny: kötés heavy metal zenére. Nem mondom, hogy nem sokkoltak a látottak, de amennyit felfogok belőle, azt imádom. A másik egy fenntartható üzleti modell. Azért akadt meg rajta a szemem, mert a főállásom kapcsán a kisgyermekes…

December

Múlt héten ilyenkor azt éreztem, hogy végtelenül elfáradtam. És egy kicsit sajnáltam is magam miatta. Aztán egyszercsak beugrott, hogy dolgozhatnék annyit a főállásomban, amennyi pénzt kapok érte – de valójában szeretem azt a munkát, és nagyon hiszek ebben a pályázatban. Felelősnek érzem magam a kollégáimért, s nagyon erős bennem a csapatszellem – nem tudom abbahagyni…

November // Money on my mind

Jégtáblák a körforgalomban. Mire odaérek, már híre-hamva sincs annak a busznak vagy teherautónak, amelyikről lecsúsztak; szeretem a télnek ezeket az apró kis jeleit. Két napja elővettem a téli pufikabátomat – nem igazán elegáns, de tartósan 4 fok alatti hőmérsékletnél csak abban tudok kutyát sétáltatni. Ella kutya egyelőre nem panaszkodik, de a félórás andalgásainkat 20 perces…